Amikor hazamegyek, a barátaimtól mindig magyar könyveket kérek ajándékba, mert hiányyik a magyarul magyar irodalmat olvasás. Legutóbb Vavyan Fablet hangsúlyoztam ki, mert tulajdonképpen az egyik barátnőm által ismertem meg a könyveit és gimi alatt az addig megjelent összes könyvét kiolvastam szerintem és vágytam valami egyedi magyarosra... Persze a végére kezdett elegem lenni a szájbarágós társadalomkritikákból, de ha otthon lennék akkor biztos up-to-date lennék a Fable könyvekből, mert ez valahogy alap. :)
A fent említett két könyvet kaptam, mert bár a Mesemaratont olvastam annak idején, de a folytatást már nem. A Mesemaratonnal kapcsolatban is csak arra emlékeztem, hogy valami nagyorrú pasas akit a leírások alapján tényleg nagyon nagyon hosszú nyakúnak képzeltem el - ezáltal sosem jött be, szekrényben csókolózás, Lucy in the Sky with Diamonds, avagy LSD, és valami magyar levél a végén amit egy apáca olvas. De ennyi. Az emlékek persze szépen lassan visszajöttek, de így sem unatkoztam olvasás közben.
A Mesemaraton egy lovasverseny, amelyet Hella Postor, az unatkozó korosodó milliomosnő szervez unalmában... Egy merő véletlen folytán találkozik Athéna Dobossal aki az ifjúkori önmagára emlékezteti aminek következtében elhatározza hogy Kupidót játszik és összehozza Athénát régi szerelme fiával - kerül amibe kerül... Megismerjük még Redfordot az idős nő testőrét/titkárát, akinek az a dolga hogy megvédje Athénát az itt ott felbukkanó gonosztevőktől. Ne kérdezzétek hogy mit akarnak a gonosztevők. Egyrész Redford hobbija hogy folyamatosan keresztbetesz nekik, másrészt egy ponton Don Jarrat (Hella Postor ex kedvesének fia) el akarja rabolni Athénát aki még korábban rossz helyen volt rossz időben és azt hiszik ő tulajdonított el pár láda kábítószert tehát mások is üldözik. Mindenki képben van?
A felvonultatott szereplők mindegyike megér egy misét, ám összességében nem sok szerepet kapnak mert Athénának és Redfordnak meglehetősen sok dolga akad a nyomukban lévő maffiásoktól. A könyv az írónő bevallása szerint burleszk, aminek minden tekintetben meg is felel. Az elejétől fogva sikerült olyan szereplőket kreálnia akik tökéletesen hozzák a csetlést botlást, kavarodást, elcserélést és felettébb szerethetőek. Egy könyvben azért eléggé furcsállottam mindezek leírását és bár tökéletesen el tudtam képzelni, nálam nem érte el a kellő hatást. Ráadásul a stílus hagyott kívánnivalót maga után, idegesítettek a rövid mondatok és egyáltalán nem volt gördülékeny a fogalmazás - bár kétségkívül akadtak gyöngyszem mondatok és aranyat érő szóösszetételek. Összességében jó volt nosztalgiázni egy sort és rögtön bele is kezdtem a folytatásba.
Az Emlékfutam a várakozásaimmal ellentétben teljesen más stílusban íródott, más tipusú főszereplőkkel és problémákkal - nekem tetszett az elgondolás, mert én is azt vártam hogy ez csak egy egyszerű folytatás lesz és kellemesen csalódtam. Viszont túlságosan is hasonlít Fable "új tipusú" könyveihez, a két főhős, a sokkal komolyabb bűntények mind a későbbi könyveire emlékeztettek.
A történet szerint a már extrém idős Hella Postor ismét lovasversenyt szervez, amelyre még őrültebb társaság jelentkezik mint legutóbb. Számomra itt a mellékszereplők már túl sokak voltak, sokkal több szerepet kaptak, ami jó, de a kevesebb több elve itt is érvényesülhetett volna szerintem. A halottsminkelő mérges törpe, az üldőző férj és pszichológus, a vámpír (a lova kivételével) mind kimaradhattak volna, és még így is lett volna bőven elég érdekes karakter.
Két főhősünk Brayden és Allegra (elő kellett kotornom a könyvet mert elfelejtettem a nevét) akik a még a maraton előtt véletlenül ismerkednek meg és azóta se vele se nélküle viszonyt folytatnak. Állandóan valami problémájuk van egymással de már az elején elvesztettem a fonalat miért. Sok beszélgetésük annyira mesterkélt hogy az olvasó abszolúte nem veszi komolyan míg ők tényleg vérig sértik egymást. Persze az új főszereplők is bekavarnak a maffiának és még sokmindenki másnak, tehát őket is végigüldözik a lovasversenyen. Azt kell hogy mondjam én hiányoltam Athénát és Redfordot, leglább egy cameo szerep erejéig szerepeltethették volna őket.
Remélem nem hagytam ki semmi fontosat és remélem lesz alkalmam újra Fable-t olvasni hamarosan.
