A trilógia második része is sorra került szép lassan. Igazából nem ezt terveztem elolvasni, de sem komolyabb témájú, sem lightosabb-romantikusabb könyvem nem keltette fel az érdeklődésemet.
Tehát a történet szerint Lisbeth relative boldogan éli életét - szerintem nem sok olyan alkotást olvashatunk ahol a szegény főhős tényleg meggazdagszik és van is rá lehetősége hogy élvezze a vagyonát: ennek lehetünk tanúi a könyv elején. Ebben a történetben fordul a kocka és Lisbeth-tel nyitunk kb olyan részletességgel mint annak idején Blomkvist-tel. Én itt kedveltem meg főhősnőnket igazán, nem az első részben, és végre több mindent megtudunk a múltjáról ami szintén határozottan előnyére válik.
Tehát Lisbeth mit sem sejtve rendezkedik be egy új életre, próbálja maga mögött hagyni Blomkvist iránti érzelmeit és a jelenre koncentrálni. Ez persze nem olyan egyszerű, mindig van valaki aki épp keresztbe akar tenni ennek a szegény lánynak, most éppen az első részben jól helyretett gyám, Bjurman az, akit csak nem hagy nyugodni hogy így elbántak vele. Nála van a helyzeti előny és Lisbeth múltjából sikerül előásnia valaki aki szintén bosszút esküdött ellene.
Az előző könyvbéli események óta Blomkvist sordródik az árral, a Milleniumnak jól megy a szekere, új szeretője is akad, és épp egy nagy horderejű ügyön kezd el dolgozni egy szépreményű újságírókollégával. Ám úgy tűnik hogy olyasmibe ütötték az orrukat amibe nem kellett volna, de erre sajnos túl későn jönnek rá.
Hogy hogy nem, Lisbeth gyilkosság gyanúsítottjává válik és menekülni/bújkálni kényszerül míg Blomkvist mindent megtesz hogy segítsen rajta, miközben folyamatosan újabb részletek bukkannak föl a lány múltjából.
Nem tudom ebből mennyire jön át, de meglehetősen bonyolultra vették az egyébként egyszerűnek látszó történetet, amíg a nyomozóknak és Blomkvistnak sikerül kisilabizálnia és apránként összeraknia hogy ki kicsoda és mi a szerepe, addig az olvasó szépen megőszül... Ráadásul egy egész nyomozói csapatot is bevon az író a történetbe, és szokásához híven mindent és mindenkit részletesen bemutat, kielemzi a szereplők között lévő kapcsolatokat, stb. Ezt az első könyvben még értékeltem, ott is mindent tárgyilagosan fejtett ki, minden tettet, tényt, eseményt kommentált, de most valahogy ez a stílus néhol amatőrnek tűnt...
Ettől persze lehetetlen letenni és amikor a végére értem, simán lapoztam tovább mert azt hittem hogy van még... Én ugye az első részben hiányoltam hogy a két főszereplő mikor találkozik már - itt aztán várhat az ember, míg a ezek ketten egyáltalán felveszik egymással a kapcsolatot, nem hogy találkoznak!
Kíváncsi vagyok mit fog kezdeni az író a történettel miután az introvertált Lisbeth arca az újságok címlapjára került és mindenki tud az eddig gondosan eltitkolt múltjáról...
