Valamikor a közeljövőben játszódik a történet, amikor a "világégés" már bekövetkezett. Nem tudjuk meg mi történt, de nem is érdekes a történet szempontjából. Apa és fia vándolor dél felé, már évek óta, abban a reményben hogy találnak túlélőket. Felégetett tájakon és városokon visz az utuk, a nap halványan látszódik csak az égen, állandóan hideg van, és szinte semmilyen élőlény sincs már a földön. Minden mérföld megtevése hatalmas erőfeszítésbe telik, és mérhetetlen szenvedés minden egyes nap. Sokszor a szerencsének köszönhetően találnak csak ételt, de még többször botlanak veszélyes akadályokba, és emiatt egyre reménytelenebbnek tűnik hogy valaha is elérik céljukat. Az apa próbálja a lelket tartani a fiúban, de rövid párbeszédeiken keresztül is érezzük, ahogy a fiú apránként veszti el a gyermeki ártatlanságát.
Finoman fogalmazva nem egy vidám történet, de az írót ismerve (más könyvét nem olvastam még, de a No Country for an Old Man történetéből és a róla olvasott kritikákból kiindulva) ennél még sokkal elborultabb fordulatokra számítottam, mégtöbb vérengzésre és minimum egy sokkoló befejezésre amitől nem térek magamhoz napokig. Bár az is igaz hogy kettő darab szereplővel a könyvben nem lehet már az elején össze vissza gyilkolászni. A vége ici picit kiszámítható (nem azt mondom, hogy végig tudtam hogy hogy fog végződni, de így visszatekintve a történetre egyértelmű), de ez így is van rendjén.
Ebbe a könyve egyébként félig meddig beletört a bicskám, mert angolul nagyon nehéz olvasni. A szókincsem valószínűleg nem olyan fejlett az apokalipszis utáni állapotok részletes és érzékletes bemutatására szolgáló melléknevekből. Tehát valószínűleg ezt magyarul is el kell majd olvasnom egyszer.
Jó könyv, de azt hittem ennél megrázóbb lesz. Lehet hogy az ingerküszöböm lett alacsonyabb, vagy csak az angolom miatt nem jött át minden úgy ahogy az író akarta.
