Biztos vagyok benne hogy a sorozat első részét minimum 2 éve olvastam, de már itt Londonban és angolul. A taktikám az, hogy mielőtt megnézném a soron következő filmet, el kell hogy olvassam a könyvet. Ennek köszönhetően a filmek sosem nyerték el igazán a tetszésemet, mert mindig unalmasak voltak, hiszen előtte fejeztem be a történet olvasását.
Nem szeretném mind a négy könyv történetét részletezni hátha valaki még nem olvasta a későbbieket. Az alapszituáció a következő: adott egy Bella nevű leány - kissé furcsa, kissé ügyefogyott, meglehetően érett gondolkodású (nem minden téren persze, mint ahogy később tapasztaljuk), és határozottan nem találja a helyét a világban. Anyja épp újraházasodott, aminek következtében úgy döntött ideje az apjához költözni mert nem akarja zavarni a szerelmeseket. Így köt ki Bella Forks-ban, valahol Seattle-től északra, ahol a napsütéses napok száma a nullához közelít. Pont ezért választotta lakhelyéül eme békés kisvárost a Cullen család, akik pont annyira titokzatosak, mint amennyire - egytől egyig - gyönyörűek. Bella hamarosan megismerkedik Edward Cullennel, és innentől az események felgyorsulnak.
Na jó, nem annyira, ugyanis a mi drága Bellánknak idő kell mire felfogja hogy miféle érzelmeket táplál Edward iránt, és amikor idáig eljutott, nem nyugszik, amíg meg nem fejti a titkát - amit mostanra már csak az nem ismer, aki az elmúlt éveket a dzsungelben, sivatagban, avagy a világtól elzárt kolostorban töltötte. A nagy titok: Edward vámpír. Közben mindenféle külső veszedelem is fenyegeti Bellát, ez valahogy a sorozat végéig jellemző marad.
Nem tudok csak pozitív vagy negatív véleménnyel nyilatkozni a könyvről, ugyanis míg olvastam, tisztában voltam a fogalmazás egyszerűségével, Bella vég nélküli nyavalygásával és kishitűségével, mégis egymás után faltam a lapokat... Akármilyen idegesítőek is a főhősnő gondolatai, mégiscsak felidézték az én érzéseimet az első szerelemmel kapcsolatban, és azt kell hogy mondjam, én minimum ennyire mániákus és önbizalomhiányos voltam, csak épp a való világban és nem egy vámpírral kapcsolatban.
Sajnos a második rész is hasonlóan folytatódik. Bella még mindig szenved, pláne hogy Edward kikerül a képből egy időre, viszont megjelenik Jacob, akivel kapcsolatban annyira emlékszem, hogy kissé beleszerettem a karakterébe olvasás közben. Talán - Jacob kivételével - ez a leggyengébb darabja a sorozatnak, de kell a történet további részeinek megalapozásához. Bella monológjai unalmasak, de szerencsére mindig időben történik valami izgalmas mielőtt az ember eret vágna magán,vagy valami hasonló. Szintén igaz, hogy hihetetlenül olvasmányos könyv.
Most novemberben került sor a harmadik kötetre, amely a személyes kedvencem lett, mert sokmindent megtudunk mind a vérfarkasok legendáiból, mind a Cullen család történetéből. Itt kezdett egy kicsit elszaladni a ló Miss Meyer-rel, mert a könyv több mint 500 oldalas, kicsit tarottam tőle,hogy eltart majd egy ideíg míg befejezem, de nem, kevesebb mint egy hét kellett hozzá. A történet lehet hogy nem túl eredeti, de tetszik a vérfarkasok és a vámpírok összefogása, és végre megszabadulunk Victoriától is, aki kissé sokáig kísértett már.
A harmadik résznek köszönhetően teljesen magába rántott a vámpírvilág. Egy vasárnap fejeztem be a könyvet, hétfőn pedig be is szereztem a következőt, komolyan mondom, mint egy függő. Itt tenném hozzá, hogy még mindig tisztában voltam a könyv hiányosságaival, szóismétléseivel: vagy grimaszolnak vagy a szemüket forgatják a szereplők, esetleg sugárzóan mosolyognak - ennél többre nem telik tőlük. Olvastam pár helyen, hogy mind a harmadik mind a negyedik rész (utóbbi 700 oldal) túl hosszú és simán össze lehetett volna gyúrni e kettőt egy kötetté, de én ezzel nem értek egyet, a legjobb ebben a sorozatban az, hogy egy másik világot mutat be (valósággal beszippant), és minél több apróságot tudunk meg e világról, annál inkább részeseinek érezzük magunkat. Erről a részről a legnehezebb úgy írni, hogy ne spoilerezzük el a történetet... Tehát csak annyit mondanék, hogy az első lehet nem túl izgalmas, de jó végre Bellát boldognak látni. A második rész azért meghökkentő, mert Jacob szemszögéből látjuk a történteket. A harmadik rész pedig a csúcspont, ahol sok apróság értelmet nyer az előző részekből, kapunk egy kis történelem leckét a Volturikból és végre találkozunk más vámpírokkal is akik ráadásul sok érdekes képességet birtokolnak. Végül pedig az ultimate happy end is bekövetkezik, ebben mondjuk nem kételkedtem sosem. És igen, a 700 oldalt is befejeztem 1 hét alatt... :)
Ja, és azt még szeretném hozzátenni, hogy valahol az Eclipse és a Breaking Dawn között esett le: mindegyik kötet egy napszakot, nap-hold-állást reprezentál, gratulálunk Dia...
