A kedvenc könyvesblogomon olvastam hogy Jill Mansell mennyire vicces, mennyire eredeti szereplőket, mellékszereplőket kreál és még romantikus is. Éppen ezért kellemes várakozással fogtam neki a könyvnek ám sajnos nagyot csalódtam.
Poppy (azaz magyarra lefordítva Pipacs!) Bristolban él és éppen férjhez menni készül, ám lánybúcsúztatóján egy jóképű pasasba botlik (szó szerint), akivel kapcsolatban úgy érez mint ahogy egy menyasszonynak nem szabadna. Semmi sem történik közöttük, de a történtek hatására Poppy lemondja az esküvőjét. A botrány hatására kipattanó újabb botrány arra készteti főhősnőnket hogy Londonba utazzon és új életet kezdjen. Eddig igazából semmi bajom nem volt a történettel, minden úgy indul mint ahogy egy romantikus könyvben indulnia kellene.
Itt ugrunk gyorsan 3 hónapot, egy születésnapi partira, névszerint Claudiáéra. A partit Claudia lakótársa Casper a fiatal ám egyre híresebb festő szervezte és ahol Poppy is feltűnik mint a partiszervíz munkatársa. Poppy frappáns fellépésének köszönhetően megszerzi az kiadásra váró szobát, és igazából itt kezdődik a történetünk. És itt meg is állok egy kicsit, ugyanis az olvasást is kb ezen a ponton hagytam abba 1-2 hónapra.
A problémám az volt hogy egyetlen szereplő sem szimpatikus, ráadásul egyetlen szereplőnek sem túlságosan szimpatikus Poppy. Claudia egy félig megkeseredett sznob, Casper egy nőfaló önző alak, Poppy pedig egy nagyszájú, az eszét keveset használó súlytalan nőszemély, ráadásul egyetlen jelenet még az elmosolyodás szintjén sem vicces.
Oké, pár hónap elmúltával gondoltam csak folytatom, hiszen könyvet nem illik félbehagyni, hátha lesz ez még jobb is. A történet kicsit kusza, és nem mindig a megfelelő arányban fordítunk rá figyelmet. Az alapsztori szerint Poppy az igazi apját keresi és hamarosan meg is találja, bár nem éppen olyan mint ahogy elképzelte. Persze Tom-ot a helyes pasit is szeretné megtalálni, de ez egy kicsit keményebb dió, mivel még egy vezetékneve sincs amin elindulhatna, úgyhogy ezt a szálat jegeljük kicsit.
Claudia bele van esve Casperbe, aki viszont szivesen összejönne Poppyval. Többek között ennek is köszönhetően Claudia nem túlságosan rajong Poppyért. Van nekünk még egy Jack-ünk is, aki Poppy főnöke egy régiség üzletben (másodállás), aki szerencsétlenségére felkelti Claudia figyelmét.
Innentől fogva a szálak csak bonyolódnak, de a végére azért egy kicsit letisztul hogy hova is tart a történet. Tom is megkerül, és mindenki boldogan él amíg meg nem hal.
Annak ellenére hogy a könyv tényleg nem vicces egészen a végéig, volt pár pozitívuma is:
1. jellemfejlődés
2. végre nem minden a tipikus romantikus könyvek fordulatai szerint alakul
3. relatíve izgi a vége
Kb ennyi. Azt viszont még ráadásban nehezményeztem, hogy bár a könyv nagyrésze Londonban játszódik, ez semmilyen mértékben nem jött át.
