J.D. Robb - Naked in Death (Meztelenül a halálba)

Ezzel a bejegyzéssel végre behozom a lemaradásom könyvek terén, bár lenne még mit írni filmekről és helyekről-eseményekről, de csak szépen sorjában.

J.D. Robb, ha valaki nem tudná, Nora Roberts írói álneve, amely alatt csak az "In Death" sorozatot jelenteti meg, egyébként romantikus regényeket ír tudtom szerint, bár ez volt az első regény amit tőle olvastam. Az egyik kedvenc olvasós blogomon hallottam róla, és mivel ott néhány kedvenc könyvemmel egyetemben ez is 10 csillagocskát kapott, a beszerzendő könyvek listájára került. Csak sosem találtam a Piccadilly Waterstonesban, mígnem a pasimat becsábítottam az ealingibe, ahol sikerült beszereznem eme pédányt.

Történetünk főhősnője Eve Dallas hadnagy/nyomozó, aki a jövőben üldözi a bűnözőket. Sokat tapasztalt, mindig kimerült magányos rendőrnő ő, akinek a kemény külseje érző szívet takar, ám a múltja sötét titkokat rejt - ahogy annak lennie kell.

A történet szerint Dallas hadnagyot egy szokatlan gyilkossághoz hívják, a szokatlan benne az, hogy pisztollyal követték el, holott ezeket az antik tárgyakat már évtizedek óta betiltották. Az áldozat egy luxus-prostituált, ám hamarosan nem ő lesz az egyetlen. Gyanúsítottként képbe kerül még Roarke, a Keresztnév Nélküli Ember, aki gyakorlatilag a világ felét birtokolja, emellett izmos, jóképű, művelt, intelligens, és még a szíve is a helyén van. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy eszméletlenül jó az ágyban. Mert naná, hogy a pasi aki mindenkit megkaphat, a zárkózott, titkot rejtegető egyszeri rendőrnőt akarja behálózni, sőt mi több, a könyv végére szerelembe is esik véle, ettől kész voltam.

A tény, hogy a cselekmény a jövőben játszódik felcsigázza az olvasót, de semmi eredeti ötletet nem kapunk, mindent láttunk vagy olvastunk már valahol. Ugyanez jellemző a karakterekre, a szerelmi szál minden egyes romantikus regényben ugyanez. Makacs hősnő, jóképű és gazdag pasi, megmagyarázhatatlan vonzalom, nem tudják hova tenni egymást, szexelnek, még mindig nem tudják hova tenni egymást, vagy talán mégis? A nyomozás sem igazán halad előre a sok hiper szuper jövőbeli ketyere ellenére, minden csak elmélet és pszichológia, nulla hard evidence egészen a legvégéig. (lehet túl sok CSI-t láttam már)

Most eléggé földbedöngölősnek tűnhet ez a bejegyzés, pedig amikor olvastam - annak ellenére, hogy az itt írtakat nyugtáztam - egész kellemes élményt nyújtott. Szexjelenetet például még sosem olvastam angolul, és krimikhez is ritkán jutok, úgyhogy egynek mindenképpen elment, előbb utóbb lehet beszerzem a többi részt is, bár nem fogom magam túlságosan törni értük. 

Mindenképpen ajánlom a tipikus romantikus regények kedvelőinek, mert a bevett sablont valamennyivel tényleg gazdagítja a történet jövőbeni elhelyezése és a nyomozás.

Sugo Pizza & Pasta - Notting Hill

A sok olvasás közben sajna megfeledkeztem az filmekről és az éttermekről, ez utóbbit próbálom most pótolni egy kicsit.

Mostanában kicsit nyűgösködtem a pasimnak - persze csak lightosan, hogy semmi új helyre nem megyünk, és különben is, unalmasak a hétköznapjaim. (Nem az ő hibájából, de nem tudunk úgy a városban találkozni és csak úgy beülni valahova, mint régebben.) De szerencsére kitalálta, hogy jó, akkor látogassunk el Notting Hill-re, és "csináljunk valamit". Én ki is néztem egy fotókiállítást amit érdekelt volna, de a nagy napon sehol sem találtam se a helyet, se a kiállítást a neten. Tehát először is elmentünk egy pubba, amit a pasim nézett ki (ez vmi hülye angol szokás, hogy először igyunk eggyet, utána üljünk be valahova máshova), The Windsor Castle-nek hívják, és a sok ugyanilyen nevű pubtól az különbözteti meg, hogy innen elvileg anno tényleg el lehetett látni Windsorba.

A különböző pubokról könyveket lehetne megtölteni, ez egy tipikus régimódi hely volt, faasztalokkal-székekkel, alacsony átjárókkal, amik régen a gazdag és a szegény részt választották el. Eléggé belemelegedtünk a beszélgetésbe, és kicsit megkésve indultunk el éttermet keresni. Nálunk ez sosem megy egyszerűen, mert mindketten válogatósak vagyunk - nem a legjobb helyet keressük, hanem a stílusunknak-pénztárcánknak-hangulatunknak megfelelőt. Fél óra bóklászás és 4 étterem szemre vétele után kötöttünk ki a Sugo-ban, ami egy egyszerű de nagyszerű olasz étterem. Hangulatában hasonlít az ealingire, ám míg az inkább a rusztikus designra épít, itt az 50-es 60-as évek zajos éttermeit próbálták megidézni szerintem, bár a mennyezet aránytalanul magas, és a fények nem sejtelmesek, azért egy kicsit átjön mindez. De nem is ez a lényeg! Már akkor sejtettük, hogy jó választás volt, amikor egy olasz asztaltársaság mellett vezettek el bennünket, és egy tipikus nagydarab olasz 50es pasas ültetett le minket. A menü szintén az egyszerűséget hivatott tükrözni, előételek, pizzák, tészák, rizottók, raviolik, gnocchik. Mi előételnek egy paradicsomos zöldséges bruschettát feleztünk meg, főételnek én csirkés spenótos gnocchit választottam, ő tengeri herkentyűs rizottót. Mindkettő isteni finom volt, pont olyan, amilyennek az ember elképzeli (jajj, elkezdett korogni a gyomrom). Időközben láttunk pizzát és raviolit is a szomszédos asztalokon, azok is finomnak tűntek.  Az estére viszont a desszert tette fel a koronát, amely házi tiramisu volt, szintén feleztünk a pasimmal, és én ehhez foghatót még nem ettem. Ezt úgy értem, hogy kóstoltam én tiramisut sokféle boltból, étteremből, cukrászdából, általam vagy barátaim által készítettet úgyszintén, de egyik sem volt ennyire krémes, mégsem túl habos babos vagy émelyítő. Nyammiiii...

Ja, ne felejtsem, hogy mindez teljesen barátságos áron, előételek max 5 fontért, a főételek általában nem kerülnek többe, mint 9-10 font, és a desszert is kb 4 font. Legközelebb a pizzát fogom kipróbálni. 

Íme a cím: Sugo Pizza & Pasta, Notting Hill, London W11 3LB

J.K. Rowling - Harry Potter and the Philosopher's Stone

A Harry Potter láz épp akkor tombolt amikor én gimis voltam. Akkor kissé talán túl idősnek gondoltam magam ahhoz hogy magyarul elolvassam, viszont az angolomban még nem bíztam annyira hogy eredeti nyelven kezdjek bele. Plusz általában csak azért sem kezdek bele valami olyasmibe amiért mindenki odavan. Most, hogy az utolsó rész első fele hamarosan a mozikba kerül, megfogadtam: hamarabb fogom elolvasni a 7 kötetet, mint ahogy megnézem az utolsó részt (azt hiszem egy kicsivel több időm van mind fél év). Az összes film tetszett eddig, de érződött rajtuk, hogy sok érdekes apróság ki kellett hogy maradjon, mert történetileg nem voltak létfontosságúak.

 Az első könyv igazából 90%-ban megegyezik a filmmel, ezért nem sok újdonságot kaptam, de mindig is szerettem a bentlakásos kollégiumban játszódó történeteket (lásd Iskola a határon, Abigél), úgyhogy semmi kivetnivalót nem találtam benne. Kicsit tényleg sajnálom hogy nem korábban kezdtem bele.

Kénytelen vagyok a filmmel is összehasonlítani, hiszen az elmúlt években a mindennapjaink szerves részévé váltak a film jelenetei és a szereplők. Azt kell hogy mondjam hogy a szereplőválasztás hibátlanra sikerült, hű maradt a könyvhöz a végletekig. Harry, Hermione és Ron egy az egyben megfelelnek a "papírformának", és igazán jól is hozzák a karakterüket, Hagrid, Neville, Snape, stb, úgyszintén. Jó kezdet, várom a folytatást.

Ja igen, a sztori...ha valaki még nem hallotta volna. :) Harry Potter egy átlagos looser 11 éves, akinek a szülei autóbalesetben meghaltak, és a nem kevéssé földhözragadt, őnző és rosszindulatú rokonainál kell laknia. Igen ám, de valami furcsaság mindig történik Harry körül, és végül sorozatos megmagyarázhatatlan eseményeknek köszönhetően kiderül, hogy ő egy varázsló és egy boszorkány gyermeke tulajdonképpen, a szülei nem is autóbalesetben, hanem rettentően baljós körülmények között vesztették életüket, a gonosz varázsló, Voldemort pálcája által. Harry Hogwarts-ba, a varzslóiskolába kerül, találkozik Hermione-vel és Ron-nal, and the rest is history, ahogy az angol mondja.

William Goldman - The Princess Bride (A herceg menyasszonya)

Még jópár évvel ezelőtt olvastam William Goldman "Mit is hazudtam" című könyvét ami a forgatókönyv írásról, de lényegében úgy az egész Hollywood és a filmvilág kulisszatitkairól szólt. Már ott úgy emlegette ezt a történetet, mint amelyik a legközelebb áll a szívéhez, amelyre az egyik legbüszkébb az életében, tehát- mint oly sok más köny is- már ez is a listámon volt réges régen. A legutóbbi Waterstones-látogatásom alkalmával nem találtam az utolsó könyvet a szokásos 3at kap 2t fizet akcióhoz, csak bolyongtam és bolyongtam, míg megakadt a szemem ezen, és úgy gondoltam: hát legyen.

Ez a könyv egyrészt egy vérbeli klasszikus mese, de mindez Goldman tipikus stílusában és humorával előadva. Adott a világ legszebb lánya, és egy szegény szolga...egy gonosz herceg és egy gonosz gróf... a világ legnagyobb, legerősebb embere és a világ legjobb vívója. Mindez összemixelve határtalan szerelemmel, végtelen szomorúsággal, kalandokkal, üldőzéssel-meneküléssel, kardozással-birkózással, árulással, ésatöbbi, ésatöbbi - lenyűgöző történet. A pozitív szereplők hihetetlenül szimpatikusak. Egyikük sem tökéletes, de ez csak még szerethetőbbé teszi őket. Fezzik és Inigo a két csúcspont, mind az előéletük, mind a jelenbeli tetteik a legjobb részek a könyvben. A negatív szereplők kellően elborultak (creepy-k), viszont megvannak a saját vicces pillanataik.

Goldman humora egy idő után kiszámíthatóvá válik: egy bekezdésen keresztül felépít egy megdönthetetlen alapfeltevést, minden oldalról megtámogatja, majd a következő bekezdés első mondatával megcáfolja azt. Gondolom a forgatókönyvei nagy részében is ezt a trükköt alkalmazza, és ha valaki jobban ismeri a munkásságát, lehet hogy kissé idegesítővé válik. Viszont tény, hogy egy igazán egyedi varázslatos, vicces történetet hozott össze, ahol az igaz szerelemnek nem szabhat gátat semmi.

Érdekességként hozzátenném, hogy a könyvhöz egy keretsztori is tartozik, azaz az író azt állítja, hogy ő egy klasszikus mesének, S. Morgenstern's Classic Tale of True Love and High Adventure az általa megvágott, lerövidített és kommentált változatát tárja elénk (a fejezetek közé beékelt kommentek szintén nagyon viccesek), még egy pszichológus feleséget és egy mára már felnőtt fiút is beleszőtt a megjegyzésekbe, ámde mindez csak kamu! Én már az elején furcsállottam pár hozzáfűzést, de igazából majdnem a könyv végéig bevettem a fedősztorit. Az írót ismerve viszont mégis gyanakodni kezdtem, rákerestem a Wikin, és tényleg, ott írják, hogy minden a Morgensternhez kapcsolódó megjegyzés hamis, sőt a család sem igazi (és tényleg, hisz olvastam a Mit is hazudtam-ban, h nem is fia van, hanem 2 lánya.) Szóval ez a lépés zseniális, még akkor is, ha kicsit becsapva éreztem magam, hogy akkor most hogy is van ez?

Elolvasva a könyvet mindez több értelmet nyer, én csak ajánlani tudom minden korosztálynak.