Ezt a művet sem szándékozom önmagában bemutatni, hiszen a Devil Wears Prada mondhatni alapmű csajok között, akár a filmről, akár a könyvről beszélünk, bár gondolom a filmre ez inkább igaz. Szerintem nem annyira sokan tudják hogy az írónőnek még két könyve jelent meg ezután és a Last Night... a sorban a negyedik. Én ugye olvastam mind, azon egyszerű indíttatásból, hogy a Tescoban anno a Devil Wears Prada és az Everyone Worth Knowing egy kötetben 3 fontért volt megvehető, én meg szerintem épp olyan passzban voltam, hogy úgy gondoltam sokat és romatikusat akarok olvasni. Azután pedig ha jól emlékszem a szokásos 2t fizet 3at kap Waterstones akció keretében szereztem be a harmadikat - Chasing Harry Winston - mert tetszett a fülszöveg.
A Devil Wears Prada kapcsán a filmet előbb láttam, és kissé meg voltam lepődve a lényegesen eltérő befejezésen, és emlékszem némi párhuzamot tudtam vonni Andrea és köztem, lévén én is voltam/vagyok PA, bár nem abban a szektorban, teljesen más főnökökkel, körülmények között, mégis tudom milyen az amikor valamilyen oknál fogva alárendeled magad (bár inkább úgy fogalmaznék: alárendelődsz) a főnök utasításainak, és el kell viselned minden furcsaságát. :) Jó, jó, kis túlzással, de a pszichológiája ugyanaz. A történet is jól meg volt szerkesztve, elhittem, hogy Andreának tényleg nincs más választása, csak megtenni a következő lépést és észre sem veszi, hogy szépen lassan a mókuskerékben találja magát, és már ő sem különbözik azoktól, akiket eddig lenézett.
Az Everyone Worth Knowingban az tetszett, hogy itt már volt kézzelfogható szerelmi szál, habár a csaj munkájának lényegét nem értem a mai napig... :) Másra sem emlékszem belőle...
A Chasing Harry Winston eddig a kedvencem, mert három törtnetet kellett egy köyvnyi hosszúságba beletömöríteni, azaz nem sok idő maradt a bullshitre, és a három szál pont jó arányban váltogatja egymást. Elkezdtem most újraolvasni, mert szégyen vagy nem, akárhogyis próbáltam emlékezni hogy mi volt a központi szereplő (Leigh) történetszála, semmire nem emlékeztem... Ami megmaradt mindhárom történetből, az a vége, a felemelő érzés, amikor minden a helyére kerül, és a lányok megtalálják a helyüket a világban... (...és boldogan élnek amíg meg nem halnak...:)) Ez mindhárom könyvre is igaz.
Tehát a felemelő érzés tudatában a Last Night-ot is vártam, már kb hónappal a megjelenése előtt tudtam, hogy napra pontosan mikor fog megjelenni, és hogy viszem a nyaralásra mint könnyű nyári olvasnivalót. Szerencsére rögtön 3for2-ért lehetett kapni (nem biztos, h a minőség jele?). Háááát őszinte leszek, nagy csalódás volt. Főhősnőnk Brook, dietetikus (nutritionist angolul), boldog házasságban él Juliannel, a kevéssé sikeres dalszerző-énekessel, aki miatt dupla műszakot is vállal, csak a pasi a zenélésre koncentrálhasson. Ahogy annak lennie kell, sok sok év névtelenség után Julian egycsapásra híres lesz, fellépések, interjúk, turné, album követik egymást szédítő sebességgel, paparazzik, pletykák, haszonlesők pedig sötét felhőket varázsolnak Brooke feje főlé. A music business megjelenítése nagyon tetszik, remélem nem csak kamu, hanem tényleg kutatómunka/tudás áll mögötte, a fashion magazine, a celeb-partivilág leírása után gondolom így is van. A legnagyobb buktatója a sztorinak, ahogy Brooke egymás után lepődik meg a vele történteken, és hogy a soksok együtt töltött év alatt amikor arról fantáziáltak, hogy mi lesz ha Julian híres lesz, egyszer sem merült föl a beszélgetésben a paparazzi téma, a "jajj, lesz e rám elég időd", a "mit kezdessz akkor a karriereddel"? Mindezekután jön a meseszerű befejezés, ami már kilóméterekről ordít, a mindent lezáró racionális, jajjdeénszeretlektevagyamindenemnemezentúlmindenmásképplesz beszélgetés, amit könyörgöm, 1 évvel azelőtt is megejthettek volna.
Oké, amikor olvastam nem voltam ennyire harcias kedvemben, és tengerpart/medence melletti olvasmánynak nem rossz, de összességében úgy gondolom, hogy elég gyenge történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése