Képzeljétek, a Waterstones egyik akcióján nyertem ezt a könyvet. Cserébe csak írnom kellett róla egy rövidke review-t. Nagyon örültem, mert egyrészt még sosem nyertem semmi ilyesmit, másrészt a nyaralásunk előestéjén érkezett meg a könyv, szóval lett egy jó kis strandra vihetős izgis krimim.
Mert az írónő első könyve ami egy sorozat első része lesz, egy majdnem tökéletes nyitány - ha jószívű vagyok. Az 1-2 idegesítő fordulat viszont sokat elvesz az élményből ez tény.
Adott a szokásos hősnő, 38 éves Keye Street, aki hivatásos profilozó, de mivel a BAU-nál eltöltött évek alatt alkoholista lett - amire ráment a karrierje - most épp magánnyomozóként tevékenykedik amibe némi fejvadászat is belefér. A romokból felépített életének alapját a baráti társasága valamint a munkájára valókonntrálás adja, és Keye nagyon erősen próbál nem elsüllyedni, nem visszaesni.
Megjelenik szokásos sorozatgyilkos is, aki tudatosan és kegyetlenül gyilkol, tiszta munkát végez. A rendőrség tanácstalan, mert látszólag nincs kapcsolat az áldozatok között és miután gyilkos egy levél formájában az orruk alá dörgöli, hogy mennyire távol is állnak az ő elkapásától, a nyomozás vezetője - Keye legjobb barátja, egyben mentora is - felkéri a nőt szakértőnek, mert pont egy profilozó az, aki közelebb vihetné őket az ügy megoldásához.
Már említettem Patricia Cornwellnél, hogy egy Criminal Minds-t és CSI-t néző olvasónak nagyon nehéz újat mondani. Ismerjük már annyira a bűnözők világát, hogy egyre könnyebben kiszúrjuk hogy ki a gyilkos, vagy - rosszabb esetben - hogy hol a hiba a gondolatmenetben. Nagyon tetszett Keye gondolatvezetése a gyilkos személyiségéről, hogy a nyomok alapján tényleg lépésről lépésre rakta össze a profilt, és örültem, hogy félig-meddig rájöttem ki a gyilkos. :) A probléma ott volt, hogy az írónőnek sikerült túlságosan is belekeverni a főhős baráti körét az ügybe, egyrészt ennyi véletlen nincs, másrészt később sokkal jobban el lehetett volna játszani velük, kibontani a történetüket. A könyv elején sok idő elmegy Keye bemutatásával és úgy éreztem előrevetítettek pár megoldásra váró rejtélyt Keye múltjával kapcsolatban. A végső csavar volt az ami a leginkább rontotta a könyv élvezetét. Megalapozatlan, hiteltelen, és úgy tűnik csak azért írták bele, hogy legyen egy utolsó utáni fordulat mert az mostanában minden krimiben kötelező.
Két apróbb megjegyzés: nagyon tetszett a könyv stílusa: angolul érthető, de kis kihívást jelentő, választékos volt a fogalmazás; a történet Atlantában játszódik és minden mondatban érződik hogy az írónő jól ismeri a várost és a Déli államokat, embereket úgy általában.
Szóval összességében tetszett a könyv, de még nem sikerült túltennem magam a méltatlan befejezésen. Úgy gondolom szemmel tartom az írónőt és adok még egy esélyt a következő regénynek mindenképpen. Addig is ajánlom ezt a könyvet is, a leges-legrosszabb esetben is "egynek jó".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése