2011. augusztus 11., csütörtök

Charlaine Harris - Living Dead in Dallas (Élőhalottak Dallasban) & True Blood S02

Ezt a két könyvet egyébként a Judith Paris-sal párhuzamosan olvastam (általában nem szoktam ilyet csinálni), mert a végére már kicsit beleuntam abba, hogy milyen lassan haladok vele... A True Blood könyvek pedig átlag 3 nap alatt kiolvashatók.

Elnézést, de sorozatról lévén szó, biztos hogy fogok kicsit spoilerezni, tehát csak saját felelősségre tessék folytatni az olvasást.

Pár hónap telt el az előző rész óta, Sookie és Bill köszönik szépen, jól vannak, próbálnak normális életet élni amennyire csak lehet, de a sors ugye mindig közbeszól. Egyrész egy hullát találnak a Merlotte's parkolójában, másrészt feltűnik egy misztikus lény, aki persze hogy Sookiet támadja meg. Miután a vámpírok sikeresen megmentették, Eric Dallasba küldi a telepata lányt nyomozni egy eltűnt vámpír után.

A két fővonal nagyjából ugyanúgy halad mint a sorozatban, a különbség csak annyi, hogy a tv-ben a ménádot kissé emberibbé varázsolták, és titokzatosabbá tették azzal, hogy senki sem tudta milyen teremtmény ő, míg a könyvben a vámpírok már összefutottak ménádokkal az évszázadok során. Ez esetben a tv-sek nyertek, a könyvben kb semmi izgalom sem volt ezen a szálon, és a végén lévő őrületet nem is értettem különösebben. Viszont a sorozatban kicsit túlzásba vitték az orgiázást és a nem emlékezést a vége felé. Meglepett, hogy Eggs a könyvben Tara pasija Bon Temps-ben, nem pedig egy idegen.

A dallas-i szál is hasonlóképpen halad. A végén lévő dráma viszont ismét a sorozatban jobb egy kicsit, a könyvben Bill öszse vissza futkos Sookie után de nem tud segíteni, mert a lány mindig egy lépéssel előtte tart - ez egy kicsit patetikus egy vámpírtól, míg a filmben jól jött Lorena, aki visszatartja Billt. Viszont a könyvben sikerült jól behozniuk a shiftereket és a were-eket a történetbe, ez kétségtelen.
Tetszik hogy Sookie elkezdi fejleszteni a képességét, és a Fellowship of the Sun leadership is életszerűbb a filmben, Godrick és Eric kapcsolatát meg ne is említsük.



A leírás alapján azt gondolhatnátok hogy nem voltam oda a könyvért, de kifejezetten jó kis olvasmány volt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése