Sookie Stackhouse Louisianának egy Bon Temps nevű kisvárosban és, egy olyan világban, ahol a vámpírok felfedték létezésüket - miután a japánok felfedezték a szintetikus vért persze...
Sookie egy egyszerű déli lány egy kis beütéssel: hallja mások gondolatait. Ez a képesség inkább átok számára mint áldás és nagy erőfeszítésébe kerül kizárni a körülötte lévőket a szőke fejecskéjéből. Az átlagosnál magányosabb hétköznapjait egy vámpír (Bill Compton) érkezése pezsdíti fel, és a felszabadító érzés, a csönd, amelyet Bill közelében tapasztal. A dolgokat bonyolítja kissé egy sorozatgyilkos, aki a vámpírokkal szimpatizáló és/vagy közelebbi kapcsolatba kerülő nőkre vadászik.
Az első könyv főszála nem sokban tér el az első évadétól, a különbség a mellékszereplők hangsúlyosabbá válása és az ő gondjaik bajaik kifejtése. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó e, vagy sem, mert mind Tara, mind Jason története izgalmas, de alkalomadtán mindkét szereplő rettentően idegesítő tud lenni. Mindenesetre le a kalappal a készítők előtt: egy 3 nap alatt kiolvasható könyvecskéből felépítettek egy komplett világot, és kitöltöttek 12 részt. Szerintem a szereplőket is jól választották ki, kicsit fura, hogy Sam a könyvben szőke, és Terry pedig Vietnámot megjárt katona, de sebaj. Viszont már itt nyílvánvaló, hogy a kezdeti változtatásokkal számolniuk kell a későbbi évadokban is, és kíváncsi vagyok vajon ez mennyire fogja majd befolyásolni a történet alakulását. Az összes fordulat, amit nem úgy oldottak meg mint a könyvben csak a drámaiság fokozása érdekében történt, tehát elfogadható. A könyv viszont jobb az idő leírásában, mert a sorozatban zavart, hogy úgy éreztem minden gyakorlatilag pár nap alatt játszódott, míg a könyvben nagyjából tájékoztatva lettünk, hogy mikor hány nap telt el.
Sookie alapvetően szimpatikus karakter, bár néha kicsit egyszerű megnyilvánulásai vannak (amin azért idegesített kicsit), de nem buta, és tetszik hogy kiáll magáért/másokért és megmondja a véleményét. Bill sokkal titokzatosabb a képernyőn (mind a szereplő, mind a története), s bár nem klasszikus jóképű pasit választottak, abszolúte ráillik a szerep.
Ami szintén nagy különbség, hogy a sorozatban a két főszereplő, úgy talál egymásra hogy érezzük, ez A Szerelem, az egyetlen, az igazi, míg a könyvben úgy éreztem, hogy Bill "csak" egy boyfriend. Eddig csak 2 évadot láttam, és 3 könyvet olvastam, meglátjuk mi lesz itt még.
Könnyű kis olvasmány a Dead until Dark, angolul is simán érthető, és Sookie napi-egy-új-szó naptárának köszönhetően a szókincsünket is bővíthetjük. :) A sorozatot volt szerencsém egy hétvége alatt ledarálni, ezt talán nem ajánlom gyengébb idegzetűeknek, az elején túlságosan az arcunkba nyomják a sok szexet, a végén pedig annyi a történés és a fordulat, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy basszus ez a szereplő meg hogy került ide? Vasárnap estére pedig zsongott a fejem. Viszont a főcímzene zseniális!
PS: annak aki már olvasta: Bubba??? ez most komoly? WTF??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése