A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Charlaine Harris. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Charlaine Harris. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 14., vasárnap

Charlaine Harris - Club Dead (Holtak klubja)

Ha egyszer belemerül az ember ebbe a könyvsorozatba, nehéz abbahagyni az olvasást, pláne hogy innentől fogva nem láttam a tvsorozatot, tehát a sztori végre újdonság számomra.

Bill újabban a munkájába temetkezik, ami kikészíti Sookiet, ugyanis a pasas állandóan az internetet bújja ahelyett hogy párkapcsolatot élnének. Ám Bill a királynő megbízásából ügyködik valamin, és a vámpírok világában ha a királynő utasít valamire, akkor bizony az ő óhaja élvez elsőbbséget. Ráadásul Bill el kell hogy utazzon Seattle-be, magára hagyva ezzel a kapcsolatuk miatt már eleve aggódó lányt. 

Amikor Billnek nyoma vész és ezzel egyidőben Sookiet megtámadja egy vérfarkas, Eric, a helyi vámpírfőnök aggódni kezd (azt szögezzük le, hogy nem Billért, hanem a királynő várható haragja miatt). Az is kiderül, hogy Bill hazudott Sookienak, nem Seattle-be, hanem a szomszédos államba utazott, és minden jel arra mutat, hogy újra együtt van régi szerelmével, a vámpír Lorenával (hacsak nem ő árulta el és tartja fogva). Mivel a vámpírok világa szigorú hierarchiára és egymás területének tiszteletben tartására épül, így Sookiet küldik a szomszédos államba nyomozni. Társat is kap egy jóképű és meglepően kedves helyi vérfarkas személyében, aki ezzel épp valami adósságot dolgoz le Ericnek.

Az első nyomok egy Josephine's nevű vámpír-bárba, vagy ahogy a vérfarkasok hívják a szórakozóhelyet, a Club Dead-be vezetnek, ahol persze Sookie ismét veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe kerül. Vajon sikerül e megmentenie Billt, és ha igen, vajon van e még esélye a kapcsolatuknak?

Azt hiszem ez a kedvenc részem az eddig olvasottak közül (mire ezt írom már 5 könyvvel végeztem), mert többet tudunk meg a vámpírok szövevényes viszonyairól (habár a tv sorozat ezeket már előrevetítette), és Alcide, a vérfarkas segítő is egy kifejezetten szimpatikus szereplő. :) Sookie is tetszett ebben a részben, sokszor csak magára számíthat, és minden esetben nagyon bátran viselkedik - she kicks some serious vampire ass (vagy vmi hasonló...:P).

Ami nagyon gyenge a történetben, az az egész főszál mögött lévő motiváció. Olyannyira hogy most kezdtem el nézni a sorozatot, amiből ezt egy az egyben ki is hagyják.

2011. augusztus 11., csütörtök

Charlaine Harris - Living Dead in Dallas (Élőhalottak Dallasban) & True Blood S02

Ezt a két könyvet egyébként a Judith Paris-sal párhuzamosan olvastam (általában nem szoktam ilyet csinálni), mert a végére már kicsit beleuntam abba, hogy milyen lassan haladok vele... A True Blood könyvek pedig átlag 3 nap alatt kiolvashatók.

Elnézést, de sorozatról lévén szó, biztos hogy fogok kicsit spoilerezni, tehát csak saját felelősségre tessék folytatni az olvasást.

Pár hónap telt el az előző rész óta, Sookie és Bill köszönik szépen, jól vannak, próbálnak normális életet élni amennyire csak lehet, de a sors ugye mindig közbeszól. Egyrész egy hullát találnak a Merlotte's parkolójában, másrészt feltűnik egy misztikus lény, aki persze hogy Sookiet támadja meg. Miután a vámpírok sikeresen megmentették, Eric Dallasba küldi a telepata lányt nyomozni egy eltűnt vámpír után.

A két fővonal nagyjából ugyanúgy halad mint a sorozatban, a különbség csak annyi, hogy a tv-ben a ménádot kissé emberibbé varázsolták, és titokzatosabbá tették azzal, hogy senki sem tudta milyen teremtmény ő, míg a könyvben a vámpírok már összefutottak ménádokkal az évszázadok során. Ez esetben a tv-sek nyertek, a könyvben kb semmi izgalom sem volt ezen a szálon, és a végén lévő őrületet nem is értettem különösebben. Viszont a sorozatban kicsit túlzásba vitték az orgiázást és a nem emlékezést a vége felé. Meglepett, hogy Eggs a könyvben Tara pasija Bon Temps-ben, nem pedig egy idegen.

A dallas-i szál is hasonlóképpen halad. A végén lévő dráma viszont ismét a sorozatban jobb egy kicsit, a könyvben Bill öszse vissza futkos Sookie után de nem tud segíteni, mert a lány mindig egy lépéssel előtte tart - ez egy kicsit patetikus egy vámpírtól, míg a filmben jól jött Lorena, aki visszatartja Billt. Viszont a könyvben sikerült jól behozniuk a shiftereket és a were-eket a történetbe, ez kétségtelen.
Tetszik hogy Sookie elkezdi fejleszteni a képességét, és a Fellowship of the Sun leadership is életszerűbb a filmben, Godrick és Eric kapcsolatát meg ne is említsük.



A leírás alapján azt gondolhatnátok hogy nem voltam oda a könyvért, de kifejezetten jó kis olvasmány volt.