Hugh Walpole - Judith Paris

Ezt a könyvet a születésnapomra kaptam még januárban, George Elliot: Middlemarch és Captain Scott: The Voyage of the Discovery című könyveivel egyetemben. Egyik sem egy könnyed rövidke olvasmány, ezért is tartott pár hónapig csak az elhatározás, hogy belefogjak valamelyikbe. Kétségtelenül a Middlemarch a leghíresebb a fentiek közül, viszont fél oldal elolvasása után rájöttem, hogy az én angolom - akármennyire is szeretném - még nem tart ott, hogy élvezni tudjam ezt a könyvet. A Judith Paris a fülszöveg alapján egy családregény, mely a1730-tól 1932-ig követi végig egy a Lake Districtből származó család történetét, középpontban Judith Paris-sal. Ezek után a Captain Scott könyv szóba sem jöhetett.

Hugh Walpole (1884-1941) Új-Zélandon született író, aki a 20as 30as években kifejezetten sikeres volt Angliában és Amerikában, viszont halála után szinte teljesen elfelejtették. 1930-ban kezdett bele a legnépszerűbb könyvsorozatába, melynek második része a Judith Paris. (erre persze csak később jöttem rá)

A bevezető után szerencsére rögtön egy családfával indítunk, amely hasznos segítőtársam volt az olvasás során, az előző és az ezt követő kötetek szereplőit is mutatja, tehát egy elég kiterjedt családfával van dolgunk.

Judith születésével kezdődik a történet, aki egy magányos mogorva öregember (ámde helyi nemes) és egy cigánylány házasságának gyümölcse. Mindketten meghalnak az ő születése napján és Judith apjának első házasságából származó fiához kerül. Itt keződik el a lány éveken tartó menekülése, helykeresése Londonon, Párizson, dél Anglián keresztül, ám időről időre visszahúzza a szíve a szülöföldjéhez, a cumbriai Tóvidékhez.

Azt kell hogy mondjam, hogy a történet fő mozgatórugója maga Judith személyisége, akiben időről időre összecsap a nemesi büszkeség és a cigány szabadságvágy, aki akkor boldog ha mindenkit irányíthat maga körül, de szorult helyzetben mindig megállja a helyét és a gyengébbek segítségére siet. Kiskorától fogva elvágyódik féltestvére házából, hiszen - kifejezetten a nagybátyja halála után - senki sem szereti és törődik vele igazán. Később ennek a következményeképp menekül egy korai házasságba, és kezdődik el az igazi kaland sok megpróbáltatással, utazással, szerelemmel és fájdalommal, tragédiával, és persze a Herries családfával...

Egytől-egyig nagyon tetszettek a szereplők, mert egyáltalán nem sablonosak, nincsenek egydimenziós karakterek, mindenkiben van valami jó, ám senki sem tökéletes. Judith fiatal koraától fogva éretten gondolkozik (itt jegyezném meg, hogy közvetlen a Déli szél után olvastam, és Mária-Krisztina karaktere hihetetlenül nevetséges Judithoz képest). Az író ráadásul nagyon jó érzékkel tud felépíteni egy jelenetet. Néha éveket kihagyva lépünk vissza újra a történetbe, és mindig a megfelelő helyre érkezünk, és a megfelelő mozzanatot kapjuk el a szereplők életéből, amiből tökéletesen ki tudjuk következtetni az eddig történteket. 

A fő helyszín az Észak Angliában található gyönyörű Tóvidék (a tavi költők is említésre kerülnek a regényben mint a "szomszédok"), amely inspirálva a szereplőket majd állandó honvágyat okozva szinte önálló karakter a könyvben. A történelmi hátteret pedig a francia forradalom majd pedig a napóleoni háborúk adják.

A könyv háromnegyede környékén kicsit leült a történet, egyrész talán mert túl nagyot ugrunk az időben, az összes kedvelt szereplő hirtelen megöregszik, másrészt Judith élete pont akkor volt a legunalmasabb szakaszban. Ekkor végig az volt az érzésem, hogy Judith ennél azért többre hivatott életében. A legvégén szerencsére újra lendületet kap a sztori, viszont ekkor döbbentem rá, hogy jah, hogy ennek folytatása is van?

Javítsatok ki ha tévedek, de magyarul úgy tűnik hogy csak pár régi antikváriumi kiadásként érhető el ez a történet a Herries család címen (a 4 könyv valamiért 8 kötetben kapható). Angolul nem lehetetlen küldetés elolvasni, az ismeretlen szavak legtöbbjét ki lehet következtetni, és néha az volt az érzésem hogy mindjárt én is elkezdek régiesen beszélni. :) Én, most hogy tudom hogy 4 részből áll a történet, el szeretném olvasni a többit is, de talán egy kicsit későb...

Márai Sándor - Déli szél

Elérkeztem a harmadik Márai kisregényig, ami ugyanazon évben jelent meg, mint az Eszter hagyatéka, viszont teljesen más a stílusa és a mondanivalója. 

Mária Krisztina most tölti be a 16. életévét. Eddig burokban élt, a világról halvány fogalma van csak, szülei mindentől óvják, míg ezen a napon séta közben észreveszi, hogy valaki követi. 

Hát igen, ennyi ami a kisregény alatt történik, és igazából amit leírtam kicsit sem fontos, mert minden az érzésekről, a sejtésekről és a gondolatokról szól. Kíváncsi vagyok olvasott e vajon Virginia Woolf-ot Márai... :)

Sajnos összeségében ez a regény sem tetszett, egyszerűen ha valaki ennyire tizedmásodpercnyi pontossággal próbálja megfogni a gondolatokat, az annyira de annyira nem természetes, nem életszerű.

Sophie Kinsella - The Secret Dreamworld of a Shopaholic (Egy boltkóros naplója)

A könyvmánia kezd egy kicsit elhatalmasodni rajtam, például már nem is mindegy hogy milyen verziót olvasok. Míg régebben rengeteg olyan könyvet olvastam amiből filmet készítettek és előszeretettel vettem meg a filmplakátos borítójút, mostanában ez kifejezetten idegesít. (Erről később lesz majd bővebben is). Most is fordultam egyett kettőt, de azért szerencsére összességében csak egy kicsit kellett várnom míg megtaláltam a "jó" példányt.

Két műfaj az, amiből nekem nagyon nehéz igazán jót találnom, a tipikus lightos romantikus (talán mert túlságosan is szőrszálhasogató és cinikus vagyok néha), és krimi (mert sok tv sorozatot nézek, és engem nehéz meglepni). Most épp romantikus könyvre volt hangulatom, és a Shopaholic sorozat amúgyis alap, úgyhogy belevágtam.

Alapszituáció egyszerű, van nekünk egy Rebecca Bloomwoodunk, aki egy nem túl jövedelmező pénzügyi újságírói állásban dolgozik, mindemellett shoppingmániás. Nem jó kombináció. Ott kapcsolódunk be a történetbe, amikor már kezd kifogyni a kifogásokból miért nem tudja kifizetni a hitelkártyaszámláit, és megpróbálkozik lefaragni a kiadásaiból, majd mikor ez a terv kuradcba fullad, új, többet fizető állást találni, miközben Becky egyre nagyobb kalamajkába kerül. Ennyi.

Jól indít az írónő (szerintem a filmet is így kellett volna kezdeni) 4 a banktól kapott levélből kiderül hogyan került oda Rebecca ahol van. Ez tulajdonképpen egy társadalmi problémát is felvet, mert a bankok azok, aki költésre sarkallnak a hangzatos hitelkártya ígéreteikkel, aztán persze már nem olyan barátságosak, ha az ember lánya kissé túllőtt a célon... Ettől eltekintve sajnos nagyon kevésszer tudtam együttérezni Beckyvel, mert az újabbnál újabb eszement hazugságai idegesítettek, nem igaz, hogy nem látja hogy mennyire átlátszó. Ismét egy társadalmi probléma - mennyire komoly függőség is shopaholicnak lenni (azért én nem lettem meggyőzve). 

Két mozzanat tetszett nagyon, az első amikor Becky abszolúte biztos abban hogy meg fogja nyerni a lottót és képzeletben már el is tervezte mire költi az összeget. Be kell hogy valljam, hogy ezt szinte gondolatról gondolatra eljátszottam én is. :) A második, amikor Luke-kal vásárolni megy, és rádöbben  az eddig kiaknázatlan területre a poggyászvásárlásra.

A pasis vonal nem túlságosan hangsúlyos, de nem is nagyon koherens, egyrészt nem értem honnan jön Becky vonzódása, de ez még csak-csak hihető, de Luke elutasítása után (bocsi, kis spoiler), hogy jah, barátnőm van sorry, amikor a barátnő elhagyja, minden további nélkül kezd Beckyvel, aki ezen egy kicsit sem akad fent? Igazán semmibe nem került volna az írónőnek, ha Luke az aki elhagyja a barátnőt, nem?

Na mindegy, gyorsan olvasható, kedves kis könyv, előbb utóbb sorra kerül a többi is.

Siri Hustvedt - What I Loved

Ennek a könyvnek története van. Mármint persze hogy van, de úgy értem hogy a könyvnek és nekem. Már nagyon régen kiszemeltem, elsősorban a borítója fogott meg, majd a fűlszöveget is érdekesnek találtam (erotikus trhiller? hmmm), és szerintem bele is olvastam kicsit, de végülis mégsem vettem meg anno.

Az elmúlt években jópárszor belebotlottam több könyvesboltban is, de valahogy sosem ez lett a választott olvasmányom. Pár háttel ezelőtt a pasim anyukájánál voltunk akivel már beszélgettünk könyvekről régebben, és most adott is nekem kettőt, a Kite Runnert es a The Blindfold ciműt, ez utóbbit Siri Hustvedt-től. Amire nekem az volt a reakciőm (azon kivül hogy köszönöm szépen), hogy hoppá, nem ő írta azt a könyvet vmi Love a címe, merthogy már évek óta el akarom olvasni. Amire az ő reakciója az volt, hogy kihozta a könyvet a szobájából, hogy akkor tessék, ezt is vidd. 

Eme hosszú előjátek után persze abszolúte nem azt kaptam amire számitottam, de igazából nem bánom.

Leo megismerkedik a szegény de tehetséges festővel Bill-lel es éveken át tartó szoros barátság alakul ki kettőjük között, majd a két férfi családja között is. Az első részben (mert 3 részből áll a könyv) inkább Bill munkássága és a két férfi (bár főleg Bill) magánélete a fő téma, később viszont mindez átfordul egy komoly pszichodrámába (vagy nem is tudom hogy nevezzem), de nem szeretném elárulni a fordulatokat.

A könyv elején kissé össze voltam zavarodva, mert E/1-ben iródott a történet, és mivel egy nő irta a könyvet, feltételeztem, hogy egy nő gondolataim olvasom. Egy oldalon keresztül ráncoltam a homlokom - mert egy szexjelenettel indítunk - hogy akkor most mivan?, mire rájöttem, hogy a főhősünk egy férfi.

Azért irtam, hogy nem azt kaptam, amire számitottam, mert mind a fülszöveg, mind az első fél oldal alapján azt hittem, hogy valami mélyen romantikus, szerelmi háromszöges történetet fogok olvasni némi családi intrikával és titkokkal megfűszerezve. Hát nem.

Az első rész még csak csak romantikus, hiszen ekkor ismerjük meg a szereplőket és kapcsolataikat, viszont mindemellett nagyban koncentrál Bill munkásságának bemutatására is. Ami kifejezetten érdekesre sikerült, én akit alapvetően nem érdekelnek a festmányek, teljesen magam elé tudtam képzelni a műveket és egyáltalán nem tartottam unalmasnak a leírást, ráadásul jól beleilleszkedtek a háttértörténetbe is. (És itt megkaptam azokat az eredeti gondolatokat is amiket pl a Book Loverből hiányoltam.)

A második és a harmadik rész teljesen más hangvételű. Bill fia kerül szépen lassan a középpontba, es észre sem vesszük es egy pszichotriller közepén találjuk magunkat. Nekem ez túl depresszív es vontatott volt, ráadasul ahogy Leo öregszik, egyre nehezebb volt azonosulni vele, a végére kisse szánalmas figura lett belőle.

Azoknak akik érdeklődnek a kortárs művészetek es filozofikus gondolatok iránt, mindenképpen ajánlom a könyvet, de azoknak is akik nem, mert ez a mű végre valami mást nyújt, mint a megszokott romantikus/nyomozós/fantasztikus stb történetek. Én fogok még olvasni Siri Husvedt-et az biztos - a Blindfold-ot mindenképp még, aztán majd meglátjuk.

Egyébként az irónő Paul Auster felesége, akiről ugyan nem tudok még sokat, de azt hallottam hogy az ő hatására kezdett el írni Husvedt. Majd utánanézek és a legközelebbi könyve bemutatásakor pletykálok is egy kicsit. 

Markus Zusak - The Book Thief (A könyvtolvaj)

Erről a könyvről csak jókat hallottam/olvastam, biztos vagyok benne hogy egy rakat díjat bezsebelt, csupa pozitív kritikát kapott és sokaknál az év könyve volt, stb, stb. 

Alapvetően nem vagyok oda a második világháborús sztorikért, valószínűleg azért nem mert már annyit olvastam (láttam) hogy úgy érzem nem sok újat tudnak mondnai. Ennek ellenére nagyon kíváncsi lettem a könyvre, többek között azért is mert az olvasásról szól. Még decemberben megvettem, elolvastam pár oldalt de abszolút nem kötött le a történet és különben is úgy éreztem hogy nem vagyok készen egy érzelmileg megterhelő sztorira. Pár héttel ezelőtt viszont a Cold in Hand és az Eszter hagyatéka után viszont valami olyan olvasmányra vágytam ami - remélhetőleg - igazán magával ragad.

Már az elején elég baljósan indítunk, mert nem elég hogy a náci Németországban találjuk magunkat, de megtudjuk azt is hogy Lieselt, a mi kis főhősnőnket a Halál háromszor látogatta meg, ami ugye semmi jót nem jelent. Pláne, ha a narrátorunk maga a Halál, tehát biztos forrásból tudja.

Liesel nevelőszülőkhöz kerül a háború kezdetekor, szülei kommunisták (vagy szimpatizánsok, vagy csak annak mondják őket, nekem ez nem volt egyértelmű), ami nem egy életbiztosítás. A könyv kisebb nagyobb kalandok sorozata, a háttér egy német kisváros hétköznapjai a háború közepette - kis jeleneteken keresztül haladunk az érezhetően nem pozitív végkifejlet felé. Megismerjük és megszeretjük a lány nevlőszüleit, az aranyszívű Hans és Rosa Hubermann-t, Rudyt a kissé kattant Jesse Owens rajongót aki a lány legjobb barátja lesz, és idővel Maxot, a zsidó ökölvívót akit a család bújtat a pincében. És hogy miért könyvtolvaj? Lieselt megmagyarázhatatanul vonzzák a könyvek és a betűk, és hát nem mindig törvényes úton szerzi be az aktuális olvasnivalót. 

Azt nem mondhatom hogy csalódtam, viszont azt sem hogy maradéktalanul beváltotta a könyv a  hozzáfűzött reményeket. Az legnagyobb problémám talán a narrátorral volt, a Halál ironikus megjegyzései, kis beszúrásai engem folyamatosan kizökkentettek az olvasásból, ráadásul állandóan elspoilerezte hogy mi fog történni, ki mikor fog meghalni, ami rettentően idegesített, mert elidegenített a szereplőktől. Egyébként pedig a stílusa emlékeztetett a Discworldben ügyködő haláléra, ami ugye teljesen más világ.

Tetszett hogy a könyv végre a német lakosság szemszögéből mutatja be a háborút, szerintem ezt ritkán látni könyvekben, filmekben. És bár semmi különlegeset nem láttam Lieselben a történet elején, szintén tetszett, hogy ahogy nőtt és minél többet olvasott, úgy kezdtek el önálló gondolatai lenni és találta meg a helyét a világban. Számomra a végén lévő "csavar" túlságosan is kiszámítható volt, mondjuk lehet mások számára is...

Az utolsó 20 oldalt ebédszünetben egy kávézóban sikerült elolvasnom, ezért a vége felé csak féloldalanként haladtam egyszerre, utána fölnéztem, pislogtam párat, próbáltam nem nagyon feltűnően pityeregni, majd folytattam az olvasást...

Ja, igen, ez a könyv ha jól tudom elsősorban ifjúsági regény, aminek szerintem néhol túl sötét (bár  ha belegondolok miket olvastattak velünk kötelező olvasmányként...), de a Halál bugyuta beszólásai és a "szeressük egymást ne háborúzzunk" üzenet tizenévesek számára talán kevésbé elcsépeltek mint számomra.

Márai Sándor - Eszter hagyatéka

Pár héttel ezelőtt elolvastam a következő kisregényt is a Márai könyvből, de sajnos azt kell hogy mondjam hogy nagy csalódás volt.

Nem is tudom hol kezdjem, a történet elég egyszerű, mégis bonyolult lelki gubancokkal foglalkozik... Röviden: a már 20 éve kvázi magányosan élő Esztert meglátogatja egykori szerelme, aki végülis anno Eszter nővérét vette feleségül. Az egész család felpezsdül a hír hallatára, ugyanis Lajos (a galád) mindenkinek tartozott, és úgy tűnik most sem azért jön, hogy megadja a tartozásait.

Egyszerűen képtelen vagyok 2 normális mondatot összerakni erről a regényről, tehát jöjjenek az érzelmeim. A problémám az volt, hogy  a szereplők a könyv elejétől idegesítettek. Eszter szerette Lajost, aki egy szélhámos és becsapta, viszont Eszter akkor érezte hogy élt igazán, amikor vele volt. Ennyi. Képen tudtam volna törölni az egész bagázst, hogy lehetnek ennyire buták, együgyűek, tohonyák? Komolyan mondom, megérdemelték amit kaptak. Kicsit sajnáltam őket az elején hogy Lajos hálójába kerültek, de úgy kell nekik.

Márai stílusa persze még mindig gyönyörű, de ez semmit nem változtat a véleményemen.

John Harvey - Cold in Hand

Ezt a könyvet még 2009 (!) karácsonyára kaptam. Nem sokkal később bele is kezdtem, de majdhogynem fizikai fájdalmat okozott az olvasása. Komolyan mondom, 10 percenként szünetet kellett tartanom és puffognom egy sort, hogy ilyen nincs, ennyire idegesítő nem lehet egy könyv.

Ritkán találkozom olyan olvasmánnyal, amit nem vagyok képes befejezni, pláne olyannal, amiben semmi értékelhetőt nem tudok találni. Tehát több mint egy éve szépen letettem, hogy majd talán egyszer esetleg újra kézbe veszem.

Mostanában nincs túl sok pénzem új könyvekre, és különben is csökkenteni akarom a várólistámat, plusz némileg krimisebb vonulatra vágytam, és hogy hogynem, újra elkezdtem olvasni. Igazából ott folytattam ahol abbahagytam, úgysem sok említésreméltó dolog történt addig.

A történet Notthingamben játszódik, főhősünk Resnick, nyomozó. Egy egész sorozat szól róla, eddig 10 kötet jelent meg ha jól tudom, valószínűleg ezért itt már a nyugdíjhatár közelében járó Resnick-kel találkozunk. Megtudjuk hogy egy másik nyomozóval, a nála meglehetősen fiatalabb Lynn-nel jár, és bár az elején nem sok jót jósoltak a kapcsolatuknak (ők sem), még mindig kitartanak egymás mellett.

Lynnel nyit a a történet, nem emlékszem már pontosan a részletekre, annyi biztos, hogy egy rendbontás helyszínére megy ki valamilyen oknál fogva egyedül, aholis 2 rivális banda kereszttüzébe kerül. Az eredmény: 1 sebesült és 1 halott - mindketten tizenévesek - és akit a nagy kavarodásban Lynn épp maga előtt tartott, bár ő maga is megsérült. Megindul a nyomozás, ki lőtte le a lányt, ki volt az eredeti célpont, a lány vagy esetleg a rendőr. Itt kerül a képbe Resnick, akit segítségül hívnak, és mindeközben Lynn ellen is eljárás indul.

Nagyjából idáig jutottam először, és ez 120 oldalt ölelt fel. A problémám nem elsősorban a történettel volt, bár tetszeni nem tetszett az sem. A túlságosan aprólékosan leírt, jelentéktelen szálakat és részleteket, sehova nem vezető nyomozást rettentően unalmasnak tartottam, de az igazi problémám a stílus és a fogalmazás volt. Először is, ha valaki nincs otthon a brit hatóságok működésével, lövése sincs hogy akkor mit is jelnt a DI, ACC, Chief Constable, ASBO, stb. Másodszor, van egy tipikus elbeszélési stílusa az írónak, amikoris vesszővel, a mondat közepébe szúrva jellemez valamit vagy valakit, és annyiszor csinálja ezt, hogy rövid úton az agyamra ment. (habár néha rajtakapom magam hogy én is elég sok vesszőt használok... :))

Mindezekután nem sok jót vártam a folytatástól, de akár hiszitek akár nem, kellemesen csalódtam. A nyomozás "beindul", újabb szálak kapcsolódnak be a történetbe, a végére meghökkentés is jutott, és az érzelmeimre is sikerült hatnia az írónak.

Azt nem mondom hogy el fogom olvasni a többi Resnick kötetet, de biztos vagyok benne hogy megvan ennek is a maga célközönsége. Ráadásul ez a könyv elnyerte a Crime Writers Association díját, tehát sokaknak tetszik. A pasim szerint itt Angliában divatosak az ilyen lassú folyású megmagyarázós, semmi nem történik tipusú nyomozós könyvek, pont azért mert ellensúlyozzák a tipikus amerikai krimiket.