Ezt a könyvet még 2009 (!) karácsonyára kaptam. Nem sokkal később bele is kezdtem, de majdhogynem fizikai fájdalmat okozott az olvasása. Komolyan mondom, 10 percenként szünetet kellett tartanom és puffognom egy sort, hogy ilyen nincs, ennyire idegesítő nem lehet egy könyv.
Ritkán találkozom olyan olvasmánnyal, amit nem vagyok képes befejezni, pláne olyannal, amiben semmi értékelhetőt nem tudok találni. Tehát több mint egy éve szépen letettem, hogy majd talán egyszer esetleg újra kézbe veszem.
Mostanában nincs túl sok pénzem új könyvekre, és különben is csökkenteni akarom a várólistámat, plusz némileg krimisebb vonulatra vágytam, és hogy hogynem, újra elkezdtem olvasni. Igazából ott folytattam ahol abbahagytam, úgysem sok említésreméltó dolog történt addig.
A történet Notthingamben játszódik, főhősünk Resnick, nyomozó. Egy egész sorozat szól róla, eddig 10 kötet jelent meg ha jól tudom, valószínűleg ezért itt már a nyugdíjhatár közelében járó Resnick-kel találkozunk. Megtudjuk hogy egy másik nyomozóval, a nála meglehetősen fiatalabb Lynn-nel jár, és bár az elején nem sok jót jósoltak a kapcsolatuknak (ők sem), még mindig kitartanak egymás mellett.
Lynnel nyit a a történet, nem emlékszem már pontosan a részletekre, annyi biztos, hogy egy rendbontás helyszínére megy ki valamilyen oknál fogva egyedül, aholis 2 rivális banda kereszttüzébe kerül. Az eredmény: 1 sebesült és 1 halott - mindketten tizenévesek - és akit a nagy kavarodásban Lynn épp maga előtt tartott, bár ő maga is megsérült. Megindul a nyomozás, ki lőtte le a lányt, ki volt az eredeti célpont, a lány vagy esetleg a rendőr. Itt kerül a képbe Resnick, akit segítségül hívnak, és mindeközben Lynn ellen is eljárás indul.
Nagyjából idáig jutottam először, és ez 120 oldalt ölelt fel. A problémám nem elsősorban a történettel volt, bár tetszeni nem tetszett az sem. A túlságosan aprólékosan leírt, jelentéktelen szálakat és részleteket, sehova nem vezető nyomozást rettentően unalmasnak tartottam, de az igazi problémám a stílus és a fogalmazás volt. Először is, ha valaki nincs otthon a brit hatóságok működésével, lövése sincs hogy akkor mit is jelnt a DI, ACC, Chief Constable, ASBO, stb. Másodszor, van egy tipikus elbeszélési stílusa az írónak, amikoris vesszővel, a mondat közepébe szúrva jellemez valamit vagy valakit, és annyiszor csinálja ezt, hogy rövid úton az agyamra ment. (habár néha rajtakapom magam hogy én is elég sok vesszőt használok... :))
Mindezekután nem sok jót vártam a folytatástól, de akár hiszitek akár nem, kellemesen csalódtam. A nyomozás "beindul", újabb szálak kapcsolódnak be a történetbe, a végére meghökkentés is jutott, és az érzelmeimre is sikerült hatnia az írónak.
Azt nem mondom hogy el fogom olvasni a többi Resnick kötetet, de biztos vagyok benne hogy megvan ennek is a maga célközönsége. Ráadásul ez a könyv elnyerte a Crime Writers Association díját, tehát sokaknak tetszik. A pasim szerint itt Angliában divatosak az ilyen lassú folyású megmagyarázós, semmi nem történik tipusú nyomozós könyvek, pont azért mert ellensúlyozzák a tipikus amerikai krimiket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése