Ezt a könyvet a születésnapomra kaptam még januárban, George Elliot: Middlemarch és Captain Scott: The Voyage of the Discovery című könyveivel egyetemben. Egyik sem egy könnyed rövidke olvasmány, ezért is tartott pár hónapig csak az elhatározás, hogy belefogjak valamelyikbe. Kétségtelenül a Middlemarch a leghíresebb a fentiek közül, viszont fél oldal elolvasása után rájöttem, hogy az én angolom - akármennyire is szeretném - még nem tart ott, hogy élvezni tudjam ezt a könyvet. A Judith Paris a fülszöveg alapján egy családregény, mely a1730-tól 1932-ig követi végig egy a Lake Districtből származó család történetét, középpontban Judith Paris-sal. Ezek után a Captain Scott könyv szóba sem jöhetett.
Hugh Walpole (1884-1941) Új-Zélandon született író, aki a 20as 30as években kifejezetten sikeres volt Angliában és Amerikában, viszont halála után szinte teljesen elfelejtették. 1930-ban kezdett bele a legnépszerűbb könyvsorozatába, melynek második része a Judith Paris. (erre persze csak később jöttem rá)
A bevezető után szerencsére rögtön egy családfával indítunk, amely hasznos segítőtársam volt az olvasás során, az előző és az ezt követő kötetek szereplőit is mutatja, tehát egy elég kiterjedt családfával van dolgunk.
Judith születésével kezdődik a történet, aki egy magányos mogorva öregember (ámde helyi nemes) és egy cigánylány házasságának gyümölcse. Mindketten meghalnak az ő születése napján és Judith apjának első házasságából származó fiához kerül. Itt keződik el a lány éveken tartó menekülése, helykeresése Londonon, Párizson, dél Anglián keresztül, ám időről időre visszahúzza a szíve a szülöföldjéhez, a cumbriai Tóvidékhez.
Azt kell hogy mondjam, hogy a történet fő mozgatórugója maga Judith személyisége, akiben időről időre összecsap a nemesi büszkeség és a cigány szabadságvágy, aki akkor boldog ha mindenkit irányíthat maga körül, de szorult helyzetben mindig megállja a helyét és a gyengébbek segítségére siet. Kiskorától fogva elvágyódik féltestvére házából, hiszen - kifejezetten a nagybátyja halála után - senki sem szereti és törődik vele igazán. Később ennek a következményeképp menekül egy korai házasságba, és kezdődik el az igazi kaland sok megpróbáltatással, utazással, szerelemmel és fájdalommal, tragédiával, és persze a Herries családfával...
Egytől-egyig nagyon tetszettek a szereplők, mert egyáltalán nem sablonosak, nincsenek egydimenziós karakterek, mindenkiben van valami jó, ám senki sem tökéletes. Judith fiatal koraától fogva éretten gondolkozik (itt jegyezném meg, hogy közvetlen a Déli szél után olvastam, és Mária-Krisztina karaktere hihetetlenül nevetséges Judithoz képest). Az író ráadásul nagyon jó érzékkel tud felépíteni egy jelenetet. Néha éveket kihagyva lépünk vissza újra a történetbe, és mindig a megfelelő helyre érkezünk, és a megfelelő mozzanatot kapjuk el a szereplők életéből, amiből tökéletesen ki tudjuk következtetni az eddig történteket.
A fő helyszín az Észak Angliában található gyönyörű Tóvidék (a tavi költők is említésre kerülnek a regényben mint a "szomszédok"), amely inspirálva a szereplőket majd állandó honvágyat okozva szinte önálló karakter a könyvben. A történelmi hátteret pedig a francia forradalom majd pedig a napóleoni háborúk adják.
A könyv háromnegyede környékén kicsit leült a történet, egyrész talán mert túl nagyot ugrunk az időben, az összes kedvelt szereplő hirtelen megöregszik, másrészt Judith élete pont akkor volt a legunalmasabb szakaszban. Ekkor végig az volt az érzésem, hogy Judith ennél azért többre hivatott életében. A legvégén szerencsére újra lendületet kap a sztori, viszont ekkor döbbentem rá, hogy jah, hogy ennek folytatása is van?
Javítsatok ki ha tévedek, de magyarul úgy tűnik hogy csak pár régi antikváriumi kiadásként érhető el ez a történet a Herries család címen (a 4 könyv valamiért 8 kötetben kapható). Angolul nem lehetetlen küldetés elolvasni, az ismeretlen szavak legtöbbjét ki lehet következtetni, és néha az volt az érzésem hogy mindjárt én is elkezdek régiesen beszélni. :) Én, most hogy tudom hogy 4 részből áll a történet, el szeretném olvasni a többit is, de talán egy kicsit későb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése