Végre, végre egyszer rá tudtam beszélni a pasimat a kölcsönzőben hogy a szokásos thriller-akció film helyett valami más stílust válasszunk, mert már az agyamra megy a komolykodás-lövöldözés. A 500 Days of Summert választottam alternatívaként, mert az eddig hallottak alapján nem az a tipikus nyálas romantikus mozi. Valami csoda folytán ő is rábólintott, úgyhogy ez lett az esti program.
A film úgy reklámozta magát, hogy nem egy szerelmes film, hanem egy film a szerelemről. Vagy valami hasonló. Ami csupáncsak annyit jelent, hogy nincs happy end, dehát láttunk már ilyet, még ha nem is sokat. Szóval akkor remélem nem árulok el nagy titkot, ha elárulom a végét: bizony nincs boldogan élnek amíg meg nem halnak... A film tulajdonképpen nagyon egyszerű, egy fiú és egy lány megismerkedését, kibontakozó kapcsolatát és a kapcsolat végét követhetjük nyomon. A különbség csak annyi, hogy ez esetben a lány az, aki nem biztos a dolgában, mondván nem hisz a boyfriend-girlfriend hülyeségben, és semmi komolyat nem akar. És a fiú az, aki mindent megtesz, hogy a lány kimondja: együtt járnak. Ez volt a nagy buktató számomra a filmben, hogy 500 napig húzzák egymás agyát, ami több idő, mint ameddig sok feleennyire sem komoly kapcsolat tart. Ha együtt csinálnak programokat, élvezik egymás társaságát, rendszeresen szexelnek, és nincs harmadik a képben, akkor miért olyan nehéz kimondani? Mondhatnátok, hogy igen, de a csaj nem szerelmes, akkor miért? Viszont akkor miért bolondítja a srácot, akiről egyértelműen lerí, hogy odavan a lányért?

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése