Teljesen más hangulatban kezdődik a történet mint az előző. Harry otthon van és masszívan unatkozik, ráadásul teljesen el van zárva a varázslóvilágtól, rettenetesen kirekesztettnek érni magát. Letargiájából Dementorok érkezése/támadása zökkenti ki, Harry kénytelen varázsigét használni ellenük, melyből egyenesen következik, hogy a a Mágia Minisztérium lecsap rá mert ez ugyebár tilos. Harry innentől sodródik az árral és a legtöbb esetben semmit sem ért (Ronnal és Hermionéval egyetemben), mivel a felnőttek - akik időközben újra életre hívták a Főnix Rendjét, hogy felvegyék a harcot Voldemort ellen - szinte semmibe nem hajlandóak beavatni a fiatalokat. Ám egyre inkább látszik hogy az egész varázslóvilág homokba dugott fejjel, szinte már szándékosan nem vesz tudomást a sötét úr visszatértéről.
Harry szerencsésen átvészeli a tárgyalást és a nyár végén irány Hogwarts. Ahol szintén változások lépnek életbe, egyrész mindenki tagadja Voldemort visszatértét, aminek következtében Harryt hazugnak bélyegzik, másrészt azért a Minisztérium kellően paranoid, ám ez pont a rossz ember (Dubledore) ellen irányul. És innen már csak bonyolódik a helyzet.
Elsősorban az tetszett ebben a könyvben, hogy visszatértunk a régi kerékvágásba, szépen lassan követjük végig a tanévet. Az előző könyv főleg a kihívásokra koncentrált, az azt megelőző az időutazásos részt hangsúlyozta ki, ám itt ismét hétről hétre, óráról órára lépkedünk.
És ami elsősorban nem tetszett az pedig Harry személyisége, aki a legrosszabb tinédzserkorszakát éli. Innentől kezdve a büszkeségének, kivagyiságának köszönheti minden baját. Nem hallgat az idősebbekre, nem bízik Dumbledoreban és úgy általában saját magával van elfoglalva. Pedig a felnőttek, a rend tagjainak viselkedése az amin igazán érezhetjük hogy nagy baj közeleg.
Ennek ellenére azért jó volt hogy egy kicsit Harryék magánéletével is foglalkoztunk. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de a Ron-Hermione közötti a filmben jól észrevehető vonzalom nekem a könyvben sokkal kevésbé jön át, kíváncsi vagyok a többi könyvben hogyan és hova fog ez fejlődni. Cho és Harry kapcsolata meg... szánalmas... bár semmi jogom bírálni őket, voltam én még szánalmasabb is... :)
Ennek a könyvnek az olvasása közben jöttem rá, hogy én még mindig a kiskamasz fiúval képzeltem el a történeteket, néha tudatosan kellett átállítanom a fantáziámat hogy ácsi, Harry már 14 éves!
És végül: végre itt volt az ideje hogy többmindent megtudjunk arról hogy miért pont Harry a kiválasztott és újabb részletek kerüljenek felszínre a múltból, és Dumbledore vallomása is időszerű volt, sokmindent megmagyarázott és sokminden másképp történt volna ha időben elmond mindent. Az viszont szintén idegesítő, hogy ilyen könnyű volt Harryt csapdába csalni, remélem a 6. részben megjön az esze.
Ez a két rész így együtt kicsit sok volt nekem, tehát most kissé parkolópályára került a sorozat, szükségem van más tipusú olvasmányokra is, különben elveszti a varázsát a történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése