A pasimnak volt meg ez a könyv, amit jópár hónappal ezelőtt kézbe vettem, de 50 oldal után nem volt hangulatom/energiám továbbolvasni. Nem azért mert nem tetszett, hanem mert ez a könyv nem egy könnyű "egyhetes" olvasmány és koncentrációt igényel. Mivel elég sok könyvem van ami kiolvasásra vár, kidolgoztam egy rendszert: elolvasok 1 könyvet a várólistámról, utána vehetek egyet, utána megint egy várólistás jön stb. Az a bökkenő, hogy néha nem tudok ellenállni a 3 for 2 ajánlatnak, dehát max lesz pár plusz könyvem a várólistán. :)
A történet Kenyában kezdődik, ahol holtan találják Tessát egy brit diplomata feleségét. Először úgy tűnik brutális útonállók áldozata lett, de a következő napok során rájövünk, hogy Tessa a gyógyszeripar globális összeesküvése után nyomozott és ahogy egyre többet tudunk meg a nő utolsó hónapjairól, úgy leszünk egyre biztosabbak, hogy halála nem a véletlen műve. Férje aki eddig homokba dugott fejjel élte hivatalnoki mindennapjait, nyomozni kezd, és megpróbálja rekonstruálni min dolgozott felesége a halála előtti időszakban. Ahogy közelebb jut az igazsághoz, a környezete először udvariasan próbálja eltéríteni, majd egyre fenyegetőbb jeleket kap: ha nem vigyáz, könnyen Tessa sorsára juthat.
Nem egy könnyű olvasmány, azt kell hogy mondjam. Elsősorban nem a szókincse a nehéz, mert még az ismeretlen szavakat is könnyen ki lehet következtetni, hanem a mondatszerkesztés és az író azon szokása miatt, hogy egy mondat közepén - egy félmondat erejéig - visszaemlékezik egy hónapokkal ezelőtti eseményre, majd minden további nélkül folytatja a mondandóját. Ez persze nem von le abból a tényből, hogy a könyv gyönyörűen van megírva, és a brit diplomaták beszédstílusát annyira jól jeleníti meg, hogy néha azaz érzése az embernek, hogy ez már paródia... (vagyis a történetet tekintve inkább szatíra akkor... )
A nyomozás kissé nehézkesen inul be (számunkra is), mert a Tessa halála utáni napokat egy másik karakter szemszögéből követhetjük végig, és csak utána váltunk át Justinéra, de még akkor is elejtett szavakból innen-onnan kell összekapargatnunk az információkat. Ez volt az egyetlen dolog számomra ami nem volt következetes a történet során: általában vagy több szereplő szemszögéből látjuk a történetet nagyjából egyenletesen elosztva, vagy csak egy karakteren keresztül. Itt viszont nem ez volt a helyzet, meglehetősen el volt tolva az arány és engem ez zavart.
A mondanivaló egy klasszikus összeesküvés történet, amely ha nem is pörgős akciójelenetekből áll össze, mégis meglepően izgalmas és szívszorító.
A könyvből film is készült Ralph Finnes és Rachel Weiss főszereplésével, amit én láttam valamikor, de kevéssé emlékeztem rá az olvasás során (csak a végére sajnos...). Mindenképpen ajánlom elolvasásra, megnézésre, én biztos hogy bepróbálkozok még pár le Carré könyvvel (egy kicsit később), mert megdolgoztatja az agytekervényeket, szórakoztat, elgondolkoztat, és nem utolsósorban irodalmi élményt is nyújt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése