Patricia Cornwell - Postmortem (Postmortem)

Sorra került végül a várva-várt ízig-vérig krimi is. Akárhányszor női krimiírók könyveinek fülszüvegeit olvasom, mindig mindenkit Patricia Cornwellhez hasonlítanak, ezért úgy gondoltam, ha már egyszer "klasszikus" krimi, akkor legyen ő.

A Scarpetta könyvek legelső darabja a Postmortem, itt ismerjük meg Dr. Kay Scarpetta igazságügyi orvosszakertot aki az igazságszolgáltatás ferfiakkal teli világában próbálja megállni a helyét és bizonyítani rátermettségét. Egy sorozatgylkos szedi áldozatait Richmondban, aki a saját lakásukban súlyt le magányos nőkre péntek esténként. A nyomozók dolgát több tényező is nehezíti: az áldozatok között semmilyen kapcsolatot nem sikerült felfedezni, és úgy tűnik a gyilkos alig hagy hátra használható nyomokat. Ahogy nő a hullák száma, Scarpetta egyre elkeseredettebben veti bele magát a nyomozásba, miközben felettesei inkább akadályozni próbálják, mint segíteni a tettes elfogásában.

Azt kell hogy mondjam, hogy az olvasást elkezdve nem értettem mi ez a sok hűhó az írónő körül. Meglepett hogy E/1 ben ír, a főhősnő egy a 40es éveiben járó elvált, családi problémákkal küzdő, hivatásában már már paranoidnak tűnő nő. Egyrészt kevésbé tudtam vele azonosulni, másrész sajnáltam, hogy kevsebb lehetőség lesz egy érdekes szerelmi szálat belevinni a történetbe. A nyomozás is kissé döcögősen indul, az a kevés nyom is amelyet a gyilkos hátrahagy, próbára teszi mind a rendőrséget, mind az orvosi szakértőket. Ráadásul az elején a CSI-on, Criminal Minds-on edzett kis agyacskámnak semmi információ nem volt új, az összes személyiségfejtegetést hallottam már, és néha én vetettem fel ötleteket, hogy ezt és ezt miért nem ellenőrizték már le, hogy 2-3 oldallal utána ők is megerősítség, hogy igen, ők is gondoltak erre...

Egy ideig rágodtam a ezeken az észrevételeimen, ám egyszercsak azt vettem észre hogy egymás után falom az oldalakat és visz magával a történet. Így utólag a fenti "problémáim" a saját szegénységi bizonyítványom is, mert előítélettel viseltetem az "idősebb korosztály" iránt, kvázi leírom őket. Ejj ejj Dia.

Mivel ez a regény 1990-ben íródott, mai szemmel nézve érdeklődve és kissé sznob módon szemléltem, hogy még DOSos számítógépeket használtak és a DNS elemzés is jócskán gyerekcipőben járt... A nyomozással kapcsolatban két dolog tetszett igazán, az egyik hogy itt tényleg látszott, hogy apránként bukkantak értékes információra és a legvégén összeállt a kép, másrészt a gyilkos személye és a vele kapcsoaltban folytatott eszmefuttatások, elméletek. Ez utóbbi azért, mert eltért attól amihez eddig hozzászoktam mindenféle krimisorozatok nézése közben. (ha többet árulnék el erről az már spoiler lenne)

Tehát a könyv pont azt nyújtotta amit kerestem, egy kis CSI, egy kis Criminal minds, okos befejezés. Végül meg is kedveltem Scarpettát, nagyon emberien megrajzolt főhősnő és a családi hátterébe is jó lesz apránként belepillantani, biztos lesz még szerepe a problémás pereputtynak. Reméljük egy értelmes pasiba is belebotlik előbb utóbb.