Sherlock

Ez egy vadiúj (mini)sorozat a BBC-től, állítólag jó dolgok szoktak kikerülni a kezeik közül, én is láttam már pl a State of Play című, szintén minisorozatot, amelyből a Russel Crows-Ben Affleck-es mozit készítették.

Alapvetően szeretem a krimiket, "whodunit"-okat, és a körülötte lévő hype felkeltette az érdeklődésemet, plusz mindkét színészt láttam már másban és kiváncsi voltam mit tudnak nyújtani.

Kezdjük akkor az elején. Ez a sorozat a Sherlock Holmes sztorit a 21.századba helyezi, megtart sok lényeges elemet (a Baker streeten laknak, Watson Afganisztánból érkezett haza hadisérültként, stb), de mégis összességében szabadon kezeli a történetet (gondolom én, hiszen még nem olvastam Sherlock Holmes könyvet sajna, csak valamilyen Roger Moore-os tv filmfélére emlékszem...). Minisorozatnként indul, három, egyenként másfél órás részből áll. Ezek közül az első az eredeti első Sherlock könyvön alapul: Study in Scarlett, itt Study in Pink. Végigkísérjük Sherlock és Watson megismerkedését, összeköltözését, és az első közös ügyüket.

Nagyon tetszett a stílus ahogy összerakták az egész filmet, pl a képernyőn megjelenő szövegrészletek Sherlock gondolkodását hivatottak követni, vagy egy egy sms tartalmát jelenítik meg nagyon ötletesen. A történet kellőképpen csavaros, a vége is ütős, bár azt kell mondanom, ha egy kicsit jobban figyeltem volna, és szkeptikusabban nézem, akkor ki lehetett volna találni, hogy "ki" a gyilkos. De túlságosan is magával ragadott a látvány, a humor, és a két főszereplő összjátéka. Ja, igen, róluk még nem esett szó. Sherlock-ot Benedict Cumberbatch játsza, egyrészt fogalmam sincs, hogy hogy kell kiejteni a nevét, másrészt Hollywoodban tuti már rég a megváltoztatására kényszerítették volna. Én már láttam őt a Starter for 10 című lightos vígjátékban, ahol az ügyeletes nagyképű-beképzelt-idiótát jászotta, naggyon hihetően, mert ki nem állhattam. Részben pont ezért is figyeltem fel erre a filmre, hogy nocsak, nocsak, ezt komolyan gondolták? Watsont pedig Martin Freeman alakítja, akit lehet a legtöbben a Galaxis útikalauz stopposoknak c filmből ismerhetnek, de van egy olyan érzésem, hogyha azt mondom, hogy ő volt a félénk pornószínész-beálló a Love Actually-ben, akkor talán még többeknek bevillan az arca. :) Ő egy szeretnivaló figura, itt is pont ezt kell hoznia, de az első részben elég hatásosan játssza el az Afganisztánból hazatért helyét nem találó katonát. Sherlock ezzel szemben egy Dr. House-Sheldon Cooper babérjaira törő antiszociális zseni, saját állítása szerint szociopata. Benedict szerintem kihozza azt amit lehet a figurából, ha több lenne a figurában a kattantság, valószínűleg elidegenítené a nézőket. És ki gondolta volna, hogy ez a pasi cuki is tud lenni? :P

A három rész sajnos nem egyelően van felvértezve izgalommal és zsenialitással, míg az első mondhatni tökéletes, jó lezárással, a második rész némileg bepunnyad, jó kezdés, kissé túlbonyolított sztori, érdektelen szereplők, snassz befejezés, kizárólag Watson romantikus történetszála visz színt az epizódba. A harmadikra viszont ismét felpörögnek az események, hisz Moriarty is színre lép, gyakorlatilag ő mozgatja a szereplőinket. Az ember csak kapkodja a fejét, olyan tempóban kapjuk az információt és az akciót. Viszont a vége, ó a vége! Szerintem nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy személyesen is megismerhetjük Moriartyt, de atyaég, milyen szereplőt választottak azeljátszására? Szörnyűűű! A hangja, az arcjátéka egyszerűen irritáló, egyáltalán nem hiteles. 

Ennyi puffogás után azért hozzátenném, hogy ettől függetlenül mindenképpen ajánlom megnézésre, a pozitívumok messze túltesznek a negatívumokon, és ha még nem említettem volna, azt olvastam valahol, hogy berendeltek egy második évadot is belőle, szóval jövőre (vagy akármikor is) itt a folytatás!

Azt még elmondom, hogy kifejezetten szeretem, ha egy film Londonban játszódik, és felismerek pár helyet, nem föltétlenül a turistalátványosságokat, hanem kerületeket, mellékutcákat, stb.

Azt sem említettem még, hogy nagyon bejön a sorozat főcíme és a hozzátartozó zene már a kezdetekor meghatározza a sorozat hangulatát.

Osteria del Portico - Ealing

Szombaton én főztem, de vasárnap mondta a pasim, hogy akkor menjünk el ebédelni valahova, és hozzátette somolyogva, hogy mi lenne ha visszamennénk abba a kis olasz étterembe. Egyszer ugyanis már voltunk itt még valamikor 2 hónapja a VB közben, és egyrészt nagyon tetszett, másrészt akkor nem volt nálunk készpénz és nem tudtunk elég borravalót hagyni, tehát megígértük (magunknak), hogy ide még visszajövünk.

Ennyi előzmény után akkor csapjunk a közepébe. Londonban sok olasz étterem van, de a legtöbb valamilyen étteremlánc tagja, mint pl. Pizza Express, Zizzi, Carluccio's, stb, nagyon nehéz árban elfogadható, ámde "autentikus" helyet találni. Nekünk sikerült! :) Már nézegettük ezt az éttermet is korábban, két épület közötti átjárón lehet bejutni, félig árkád, félig kocsibejáró feelingje van az előtérnek, de mégis valahogy kíváncsivá teszi az embert (az Osteria del Portico kb annyi tesz, mint Árkád Fogadó). 

Lényeg a lényeg, hogy ez egy olasz étterem, olasz főnökkel, jó néhány olasz pincérrel, alkalomadtán olasz vendégekkel, tehát olyan rossz csak nem lehet. Hétfőtől szombatig 2 fogásos ebéd menü 1 pohár borral kb 11 fontba kerül, vasárnap 2 fogás az a la carte menüről olívabogyó+kenyérrel és kávéval a végén kb 15 font.

Első alkalommal az első, tegnap pedig a második ajánlattal éltünk. A múltkor én sima grillezett csirkemellet ettem zöldségekkel, a pasim pedig tenger gyümölcsei paprikást. Nyamiiii... Az enyém is fini volt, de az övé valami isteni... Az előételre sajna már nem emlékszem. Most én csak egy gombás-parmezános-fehérboros rizottót kértem, míg a pasim előételnek kalamárit választott (atyaég, most fordítottam le, a calamari főtt tintahalt jelent!). Vajon a deep-fried-ot ez esetben rántott-nak kell fordítani? Mindegy, szóval azt, főételnek pedig sea bass-t (háh: tengeri sügér) evett zöldségekkel. Az enyémet kicsit túlszórta a pincérsrác borssal, de azért mindkettő nagyon finom volt. Amit már az előző alkalommal is megjegyeztünk, hogy az egyszerű főtt zöldségeknek is isteni, házias az ízük.

Vidéki hangulatú a berendezés, a földszint néhol kissé ütött kopott, ha pl. közelebbről megvizsgáljuk a falakat, míg az emelet sokkal "éttermibb" megjelenésű, de szintén rusztikus design érvényesül, a kinti árkádból pedig kihozták szerintem a legtöbbet amit lehetett. Mindennek köszönhetően azalatt az 1-2 óra alatt amit itt töltünk, tökéletesen megfeledkezhetünk a külvilágról, átadjuk magunkat az ízek élvezetének, egy kellemes beszélgetésnek, miközben a háttérben olasz popzene szól.

Szerintem az "egyszerűen nagyszerű" kifejezést erre a helyre találták ki.

http://www.osteriadelporticoealing.co.uk  - 7A The green, High Street, Ealing, W5 5DA

Philip K. Dick - Time out of Joint (Kizökkent idő)

Már régóta terveztem Philip K. Dick-et, és úgy általában sci-fi-t olvasni, de valahogy azt a szekciót mindig elkerültem, vagy mindig találtam valamit mire odaértem. Nem sokat olvastam eddig, pedig egyébként szeretem a sci-fi filmeket, történeteket. Viszont a korábban említett 2-t fizet 3-at kap akció kapcsán bolyongtam a Waterstones-ban, és nem találtam azokat a köteteket, amiket kifejezetten kerestem, ezért úgy döntöttem, hogy itt a megfelelő alkalom.

Az az igazság, hogy szerintem Dick meglehetősen fura címet ad a könyveinek, ezért elsőre egyik sem keltette fel a figyelmem. Nem akartam olyannal kezdeni, amiből már filmet csináltak, de sem a cím, sem a fülszöveg nem hívogatott igazán azoknál, amelyikekből még nem.

Közben megakadt a szemem egy SF Masterworks nevű sorozaton, amelyek között jópár Philip K. Dick könyv is szerepelt, és mondhatjuk úgy is, hogy ráböktem a legközelebbire. (Na jó, igazából a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy ízelítőnek talán jó lesz.)

A történet főhőse Ragle Gumm (micsoda egy név!), aki 1959-ben, 46 évesen a húgával és annak családjával él. Nincs normális munkája, de minden nap megfejti az egyik újság rejtvényét, aminek a címe: Hol bukkan fel a kis zöld emberke legközelebb? Gumm minden nap játszik, és minden nap nyer, már közel 3 éve. Ám egyre furcsább dolgok történnek vele, az az érzése, hogy körülötte forog a világ, őt mindenki ismeri, mindemellé hallucinál is. Egyre több apró furcsaság történik vele és közeli ismerőseivel, amiből arra következtet, hogy minden ami körülütte van, miatta van ott, és egyre gyanakvóbbá válik mindenkivel szemben.

Ez a történet is lassan indul be, az első 10-20 oldal határozottan unalmas, talán az író el akarta hitetni, hogy mennyire átlagos ember is Ragle Gumm. Ezekután apránként, lépésről lépésre épül fel a történet, komplikálódik főhősünk élete, tudunk meg egyre több információt. Ami kifejezetten jó, hogy én úgy éreztem, mintha egy detektívregényben is lennék, próbáltam kitalálni az indítékot, ami Ragle-t ebbe a sziutációba jutatta, és az "ultimate explanationt", amivel vége lesz. Nos, ami a motivációt illeti, nagyjából rájöttem kb a könyv felénél, de arra nem voltam felkészülve, hogy mennyire elborult vége lesz a történetnek. Nem szeretnék lelőni semmilyen poént, de ha pl valaki olvasta Kurt Vonnegut Macskabölcső című könyvét, ahol az utolsó 10 oldalig nagyjából racionális a történetvezetés, majd egy huszárvágással az apokalipszis közepén találjuk magunkat és csak kapkodjuk a fejünket, hogy mivaaan? Na itt is nagyon besűrűsítették a végét, és nehezebb volt feldolgozni a tömény információhalmazt, és ahhoz képest totál egyszerűen lett vége. Jézusom, rébuszokban beszélek, be is fejezem.

Magyarul pl. megjelent az Agave Kiadó gondozásában Kizökkent idő címen 2004-ben. Jah, az eredeti cím egyébként a Hamletből van, nem gondoltam volna...

Szerintem mindenkinek olvasnia kellene legalább egy kis sci-fit, mert érdekes, érdemes eljátszadozni  a gondolattal, hogy mi lenne ha...mi lenne ha egy teljesen más világban élnénk... :)

Fat Boys - Thai restaurant - Ealing

Még sohasem írtam étterem review-t és nincs is sok összehasonlítási alapom, de szeretek enni és étterembe járni, úgyhogy miért ne? :) Vagy belejövök, vagy abbahagyom...

A pasim Ealingen lakik, szóval legtöbbször ott ülünk be valahova. A metrómegálló közelében lévő helyeket már nagyjából kipróbáltuk, viszont a Fat Boys nevű thai étterem valahogy mindig kimaradt. Vagy másnapos voltam, és semmiféle íz-mix-re nem vágytam, vagy másfelé indultunk el. De minden egyes alkalommal amikor elmentünk előtte, megjegyeztük, hogy na ide egyszer eljövünk. Kezdett kissé idegesítő lenni, hogy már kb fél éve csak tervezzük és semmi sem történik, úgyhogy múlt hétvégén az A-Team megnézése után javasoltam, hogy na most akkor oda megyünk és kész. :)
A thai foodról egyébként annyit tudok, hogy a munkatársam félig thai, és az anyukája csomószor szokott ebédet főzni neki, és akkor az egész irodának jut belőle. Meglepő módon ez általában csirke vagy marha hús, paprikával, gombával, néha bambuszgyökérrel (vagy nem tudom hogy van magyarul), alkalomadtán krumplival, és ehhez jön az elmaradhatatlan rizs. Finom, de nem nagy különlegesség. 

Na de vissza az étteremhez. Halvány pasztellszínekkel (oké, hogy kívülről lila, de belülről főleg bézsszínű) és hangulatos megvilágítással hívogató atmoszférát sikeült teremteni, nem csoda, ha bekívánkozik az előtte elhaladó.

A design és a terítés, na meg talán az árak miatt azt mondanám, hogy elég posh hely, viszont a menü szinte semmivel nem nyújt többet, mint egy bármilyen távolkeleti étterem menüje, és ahhoz képest elég sokba kerül.

Előételnek mi prawn-crackerst ettünk, ami gondolom mindenhol ugyanaz, és kértünk még egy deep fried king prawns-tálat is sweet chilli szósszal. Jó nagyok voltak a rákok, és a szósz is finom. A pasim szerint elég csípős volt, de én addigra leégettem a nyelvem egy forró prawn-nal, és nem éreztem semmit.

Főételnek én stir fried gombás-gyömbéres kacsát kértem (mindig kacsát eszem, ha ilyesmi helyre megyek), mellé pedig kókuszos rizst, a pasim ugyanezt csak csirkéből, és tojásos rizzsel. Meglehetősen nagy adagot hoztak, teljesen jóllaktunk. Desszertnek azért bevállaltunk egy jégkrémes thai-palacsintát, ami fogalmam sincs, hogy miből készült, de a tészta konkrétan zöld volt, és nem is az a tipikus palacsintatészta állag. Most néztem utána a wikin, egy pandan nevezetű növény kivonatának köszönhetően lesz zöld... Végülis minden finom volt, de a kókuszos rizsen, kívül, ami isteni volt, semmilyen mindblowing újdonságot nem fedeztem fel, semmi pluszt nem kaptam (a zöld cucc ízére sem nagyon emlékszem, bár azt tudom, hogy azért elég finom volt, de a jó kis magyar palacsintához nem lehet hasonlítani) . Lehet hogy a posh környezet miatt, de én ennél tényleg többet vártam, de az is lehet, hogy a thai konyha az, ami nem annyira egzotikus? A 3 ajtóval odébb lévő Wok étterem kissé szerényebb design-nal, de nagyjából ugyanilyen íz-élményt nyújt (ha jól emlékszem).

Azért szerintem előbb utóbb visszamegyünk még, és akkor megpróbálok valami izgibbet rendelni...

Több étterem is tartozik eme lánc alá, bemásolom a honlapjukat, ha érdekel valakit: http://www.fatboysthai.co.uk/

P.G. Wodehouse - The Girl in Blue (A kék ruhás lány)

P.G Wodehouse-ról az egyik legjobb barátnőm révén hallottam, akinek ő az egyik kedvenc írója, plusz tudom, hogy Hugh Laurie játszotta anno Jeeves-t (Wodehouse 1ik karaktere), de ennyi volt a maximum infóm róla. Viszont mivel a barátnőm ízlésében bízom, plusz az az érzésem van, hogy ennek a pasinak a könyvei mintha az alapműveltséghez tartoznának (az angolokéhoz biztos), szóval kihasználva a Waterstones minden paperback könyvére kiterjedő 2-őt fizet 3-at kap ajánlatát, beszereztem a The Girl in Blue című művét.

Az első pár oldalon kicsit megakadtam, mert nagyon körülményesen kezdődik a történet, plusz a felét nem értettem... Második nekifutásra már összeállt a kép, és jobban haladtam. A történet kicsit lassan indul be, ugyanis be kell mutatni nem kevés szereplőt: Jerryt a képregényrajzolót, Verát a menyasszonyát, Jerry nagybátyját, Willoughby-t, annak egy ismerősét, és az ő nővérét, Homer-t és Bernadette-t. Még nincs vége, ott van még Jerry másik nagybátyja Crispin, az ő inasa Chippendale. Ja, és a legfontosabb, Jerry (újdonsült) szerelme Jane. 

Alapszituáció: Jerry a hagyatékára vár, amit nem kaphat meg 30 éves kora előtt. Vera, a menyasszony (aki csak a pénzéért akar hozzámenni), sürgeti, hogy kényszerítse ki az örökséget a gazdag nagybácsitól, Wiloughbytól. Igen ám, de Jerry-t esküdtnek hívják, ahol megismerkedik Jane-nel, akibe első látásra beleszeret. A szegény nagybácsi, Crispin, Londonba látogat, hogy pénzt kérjen a bátyjától-öcsétől (gazdag nagybácsi-Willoughby), ugyanis tartozásai vannak, és az inasa, Chippendale sem az, akinek mondja magát. Itt van még Homer és Bernadett, akik Amerikából ruccantak át, ugyanis Bernadett nem kívánatos figura a new york-i áruházak közelében...

Az egész könyv véletlen találkozások és kapcsolatok sora, ez idegesített kissé, úgyanis oké, hogy fikció, de párszor kiakadtam olvasás közben, hogy ilyen nincs! A szereplők megismerése után megtudjuk mi is az a Leány kékben, egy miniatűr, ami sokat jelent Willoughbynak, ám a festménynek egyszer csak lába kél. Az olvasó egész végig tudja, hogy hol a festmény, és így kíséri végig az érintett szereplők kalandjait a "miniatűr visszaszerzése" közben, ami nem várt események sokaságához vezet. Bonyolultnak tűnik? Az is, de az író egész végig kézben tartja a szálat, és a végén minden kalamajka megoldódik, minden szerelmes egymásra talál, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal.

Én sokkal viccesebb, valami Rejtő Jenős humorhoz hasonló könyvet vártam, hát ez nem az. A történet nem a legeredetibb, bár kétségkívül szórakoztató, és nagyon sokan biztos oda vannak a "nagy kalamajka de a végén minden jól sikerül" típusú történetekért. Két dolog miatt viszont mindenképpen ajánlom elolvasásra a könyvet, az egyik a szerethető karakterek miatt, mivel mindegyik szereplő szemszögéből kapunk egy kis ízelítőt, mindegyikük a szívünkhöz nő, és Chippendale a végén kifejezetten zseniális. A másik pedig az a fantasztikusan kifinomult angolság, amiből rengeteg kifejezést lehet tanulni, és a nyakatekert mondatok egyszerűen csodaszép láncot alkotnak, élvezet olvasni. Nem mondom, hogy minden egyes szót értettem, de a történet élvezetéből nem vett el.

Ha nem is rohanok a Waterstonesba felvásárolni a P.G. Wodehouse életművet, alkalomadtán biztos be fog csúszni egy-két könyv. (A barátnőm szerint a magyar fordítás is nagyon jó.)

The A - Team

Tattarataa ta-ta-ta... :)

Pont akkor voltam tizenéves, amikor ez a sorozat ment hétvégente a tv2-n , és a hugommal mindig megnéztük, és persze halálra röhögtük magunkat Murdock hülyeségein... Tehát természetesen hónapok óta vártam már ezt a filmet, habar az itteni marketinget kissé túlzásba vitték, már fél éve minden mozifilm előtt minimum egyszer lement az előzetes, és a közvetlen a film előtti Orange reklám is ugyanaz időtlen idők óta. 

A szereposztással kapcsolatban Liam Neeson mint Hannibal kicsit necces választásnak tűnt, mert hasonlítani nem hasonlítanak - a kinézet még csak hagyján, de stílusban sem. Az is igaz viszont, hogy 1 kis fiatalítás ráfért a karakterre, plusz azert Liam Neeson akármit csinál, elég szexi a kisugárzása... Bradley Cooper-ről meg ne is beszéljünk, ő egy az egyben Szépfiú modernkori megtestesítője.:) Számomra ennek ellenére mégiscsak Murdock karakterén áll vagy bukik a film hitelessége, mert ha nem kellőképpen őrült a pasas, akkor ez nem is a Szupercsapat. Azután láttam 1 trailert, amin Murdoch egy helikopter szárnyára kapaszkodik, és a "You spin me right round"-ot énekli, onnantól fogva teljesen meg voltam nyugodva... :):):)

 A film pont azt nyújtotta, amit ígért, nyári blockbuster lazulás. Azok is megnézhetik, akik sosem láttak egy részt sem, mert ez egyben eredettörténet is, viszont szerintem nem  hagyja kielégítetlenül a rajongókat sem.

A forgatókönyv kellőképpen okos az elején, de a végére kiszámíthatóvá és átlagossá válik, legyen   szó akár B.A., akár az átverés történetéről, ezerszer láttuk, tudtuk hogy mi fog történni. Ami viszont nagyon tetszett, az az iraki akció megtervezése és kivitelezése, és az, ahogy ez a film tulajdonképpen beleillik a sorozat  világába, kiegészíti azt.

A szereplők is jók voltak, pár kivétellel, a B.A.-t játszó pasi, és Jessica Biel egysíkúak voltak, a többieknél ez nem tűnt föl, és Patrick Wilson játékát kifejezetten bírtam, a pasi nem kifejezetten az esetem, de ha  jobban belegondolok, már a Watchmen-ben is kitűnt, úgyhogy innentől fogva figyelni fogok rá.

Azt még hozzátenném, hogy a filmet a Westfield Shopping Centerben megnyílt új Vue cinema-ban néztük meg, és az erős hangtechnika, a sok lövöldözés és kemény ütések miatt totál bekábultam a végére, nem ehhez vagyok én szokva...:) És azt sajnálom, hogy nem szúrtam ki a eredeti Murdock-ot (Dwight Schultz), aki a Németországban játszódó részben játszott dokit a vége főcím alatt futó névsor szerint...

John Twelve Hawks - The Traveller and The Dark River

Ezt a könyvet a pasim könyvei között találtam és nagyon megtetszett a fülszövege, miszerint az új Da Vinci Kód és a cyber 1984. Reméltem persze, hogy nem a hatásvadászat kedvéért említették a Da Vinci kódot, de mivel épp akkor úgysem volt semmi tervezett olvasnivalóm (vagy csak nem volt pénzem új könyvekre, nem emlékszem :)), belekezdtem ebbe. És szerencsére nem csalódtam.

A Travellerek - Utazók azért kapták ezt a nevet, mert képesek a bennük lévő fényt elválasztani a testüktől, és másik dimenziókba (a realm-ot ebben az értelemben nem tudom másképp lefodítani) utazni, és az ott tapasztaltak hatására a világunkat megváltoztató eszméket terjesztenek. A könyv szerint pl Jézus is egy ilyen utazó volt. Igen ám, de létezik egy titkos, évszázadok-ezredek óta fennálló társaság (naná, hogy létezik, mindig kell, hogy legyen egy gonodsz titkos társaság), amelynek fő célja hogy a fennálló rendszert megtartsák, és a rendszerben élőket kontrollálják. Itt jön be az 1984 ugyanis egy mindenkire kiterjedő megfigyelőrendszert terveznek bevezetni Jeremy Bentham után szabadon, aki a 18.század környékén azt állította, hogy ha egy börtönben azt a látszatot keltjük, mintha mindenkit figyelnénk, akkor az ottlakók alapból azt feltételezik majd, hogy figyelve vannak, és viselkedni fognak.
Az alapfelállás az, hogy a Travellerek egyre fogynak, mert a gonosz titkos társaság (aka Tabula) eléggé sikeresen üldözi őket. Már csak 2 testvér van életben (a travellerség családon belül öröklődik), de pillanatnyilag még ők maguk sem tudják magukról, hogy Utazók. És akkor még nem meséltem a Harlequin-ekről, akik az Utazók védői, gyerekkoruktól fogva képzett harcosok (szintén családon belüli tradíció), hidegvérű gyilkosok, ha kell, az ő számuk is vészesen fogy.

Maya huszonéves lány, fellázadt a tradíció és az apja ellen aki Harlequint képzett belőle, megpróbál normális életet élni Londonban. Gabriel és Michael Los Angelesben próbálnak elbújni a rendszer elől, apjukat meggyilkolták amikor ők még gyerekek voltak, ezután az anyjukkal éltek és utaztak egyfolytában, megtanulták, hogy hogy élhetnek off the Grid, azaz hivatalos papírok, bankkártyák nélkül a rendszer (Vast Machine) által láthatatlanul. A Tabula persze a nyomukra bukkan, és kezdődik a hajsza.

A könyv felénél jártam, amikor rájöttem, hogy hoppá az alcím az, hogy "Book one of the Fourth Realm", azaz van folytatás?

Igen, a The Dark River, amelyben a menekülés tovább folytatódik, viszont nehéz anélkül elmesélni, hogy lelőném az első rész fordulatait...

Igazából nem nehéz beleképzelnünk magunkat a könyv világába, akármilyen misztikusnak is hangzik, hisz mindannyian érezzük a média véleményformáló hatását, a sokkolónál sokkolóbb történek félelmet kreálnak bennünk, és a megfigyelő kamerák (lásd CCTV nation) sokasága figyeli minden lépésünket, legalábbis ezt a látszatot keltik.

Számomra a legérdekesebb rész a különböző dimenziók-tartományok leírása, amiből sajnos nincs elég, és az Utazókra gyakorolt hatást sem éreztem kellőképpen, viszont a jó hír, hogy van harmadik rész is, a The Golden City címmel, hátha ott majd többet megtudok.

John Twelve Hawks-ról nem sokat lehet tudni, mivel ez nem az igazi neve, az első könyvben csak annyi szerepelt róla, hogy "John Twelve Hawks is living off the grid." A másodikban viszont megtaláltam a honlapja címét http://www.johntwelvehawks.com/ , többek között képeket találhatunk a könyvek helyszíneiről, részletesebb leírást a realm-okról, stb.

Lényeg a lényeg, akár elgondolkodtató társadalmi kritikát, akár izgalmas misztikus thrillert (vajon lehet 1 könyvet thrillernek hívni?) szeretnétek olvasni, ezt mindenképpen ajánlom. Most néztem meg, a könyv Az Utazó címmel magyarul is megjelent 2006 ban a Partvonal Kiadó jóvoltából, a borító senkit ne rettentsen el. :)

Bevezető

Nos, azért kezdek el blogot írni mindenféle élményeimről, mert egyrészt kedvet kaptam az általam olvasott "olvasóblogok" által. (hm . általam-által?) Plusz mivel éppen Londonban vagyok, megpróbálom a városhoz kötődő élményeimet is papírra vetni, legyen szó akár színházról, akár étteremről, vagy netán egy jó kis shoppingolásról. És nem csak mostantól fogva, hanem ha eszembe jut valami, akkor visszatekintve is. Előre is bocsánatot kérek, ha valakit zavar, ha néha félig angol szavakat csempészek be, nem mondom, hogy már angolul gondolkodom, de néha így esik jól és kész. Mindez persze nem vetíti előre, hogy élvezetesen tudok írni, de remélem egy-két olvasóm akad majd, tessék kommentelni bátran.

Magamról egyelőre annyit, hogy elég sokat olvasok, a Waterstonesban órákra el tudnék veszni, és egy kisebbfajta vagyont elkölteni. Színházba is szeretek járni, de ez persze pénztárcafüggő is, viszont moziba minden hónapban eljutok párszor. A legtrendibb bulihelyek fölfedezését ne tőlem várjátok, de remélem egy-két jó kis éttermet-pubot találok majd, a többit meg majd meglátjuk, ok? :)